Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Nyolczadik fejezet: Babonák
NYOLCZADIK FEJEZET. BABONÁK. A babonák kutatása a néprajznak mindenkor legérdekesebb és legizgatóbb fejezete; a gyűjtés ingere abban van, hogy rá kell kényszeríteni a nép naiv lelkét arra, hogy hitvilágát önmaga föltárja ; azt a hitvilágát, a melyet papja, tanítója és minden kaputos ember előtt eltagad, mert arra tanították, hogy az mind nem igaz s hogy azt szégyellnie kell. Ha e téren csak a véletlenül előttünk gyakorlott babonák észlelésére szorítkoznánk, e világról megközelítőleg vázlatos képet sem nyerhetnénk soha; ma már az egyének kikérdezése adja meg a helyes alapot, melyet a közvetlenül észlelt babonák csak kiegészítenek. A kikérdezésnek, vallatásnak alapja pedig az az irodalom, mely a babonákról szól s melynek anyagát bizonyos csoportokba rendezve, előre meg kell tanulnunk; ha így felfegyverkezve megyünk a nép közé s szem előtt tartjuk azt, hogy a kérdést sohasem szabad közvetlen formában felvetnünk, hogy a kérdés soha se legyen annyira kötött, hogy arra csak azt a választ kaphassuk, a melyet már az irodalomból ismerünk, hanem a mennyiben az adott vidéken a kérdésre vonatkozólag más, eddig fel nem jegyzett babona vagy hit élne, azt is megtudhassuk, hogy a kérdés lehetőleg ellentétet fejezzen ki azzal, a mit a nép maga hisz s így igaznak tart, s ha végül szem előtt tartjuk azt, hogy saját beszédünkkel, cselekedeteinkkel mintegy meggyőzni iparkodjunk a népet arról, hogy a babonákban mi is csak úgy hiszünk, mint ő; így felfegyverkezve, birtokos urak, papok, tanítók jelenlétében gyakran félóra alatt egy-egy polgárból a babonák oly kincsesházát vallattam ki, hogy az urak maguk beismerték, hogy ők, kik éveken, évtizedeken keresztül laktak e vidéken, a felét, a harmadát sem látták, hallották és tudták meg az akkor megismert babonáknak. És mégis épen a babonák terén sohasem gyűjthetünk eleget s épen az új, eddig nem közlött, nem ismert részletek, olykor egész csoportok felderítésénél a helyi munkatársak közreműködése nélkül alig haladhatunk tovább. Ám a Balaton mellett ilyen helyi munkatársakkal boldogulni nem tudtam. Másra, mint a tanítókra nem gondolhattam; kilencz tanítót ki is tanítottam a kikérdezésben, aztán vártam hetekig, hónapokig. Egy év múlva megkaptam az első küldeményt egy tanítótól; küldött vagy 30 babonát, melynek felét jól írta le, felét rosszul, vagyis érthetetlenül, mert a kikérdezés nem volt eléggé részletező; buzdításul küldtem tiszteletdíjat s a gyűjtés folytatására utasításokat; jó idő múlva jött a második küldemény ugyanattól; azt is honoráltam, új kérdéseket küldtem s aztán többé — semmi válasz. A kilencz
