Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hetedik fejezet: Lakodalom, keresztelő, temetés
A B a lu ton-me] lé'ki lakosság néprajza. 389 mögött a hívatlanok tömege tódul. A szülök az esküvőre nem mennek el. Régebben, mikor még napokig tartották a híres parasztlakodalmakat, különösen a somogyi részen, a templomba való felvonulás is kocsikon történt s a menet — Czirbusz leírása szerint — akkor így alakult: «A legelső s legczifrább kocsira a menyassony násznagya ül egy nyoszolóasszonynyal, a másodikra a vőlegény násznagya a másik nyoszolóasszonynyal, a harmadik fellobogózott, csillingelő kocsin a menyasszony ül egy vőfély és nyoszolólány között, a következőn pedig a vőlegény a másik vőfély és nyoszolólány mellett. Az utolsó kocsiban a muzsikusokat zsúfolják össze». Czirbusz ezt 1885-ben még mint élő szokást írja le, ma már ezt is eltemette a — philloxera. A templomhoz érve a kiadó és kérő vagy a két vőfély bemennek a paphoz s bejelentik a násznép megérkezését. Ez alatt a templomban kiki helyére ül, csak a főszereplők állják az oltárt körül. Az esküvő egyébként az egyház előírása szerint történik meg. A pap az esketésért rendesen egy almát, belétűzött s szalagokkal meg aranyfüsttel díszített rozmaringgal szokott kapni. Néhol ez a szokás csak a katholiku- soknál van meg, az ugyanazon falubeli reformátusok nem követik, másutt meg van mind a két felekezetnél. Néhol a katholikusoknál nemcsak a pap, hanem a kántor is kap egy ilyent. A gyümölcs sem mindig alma; láttam birsalmát, birskörtét, czitromot és narancsot is ilyen szereplésben. Átadása sem határozott; majd az esketés előtt teszi az egyik nyoszolólány az oltárra, majd az esketés után adja át a nyoszolóasszony a papnak. De már ez az almával való ajándékozás is újabb keletű szokásnak látszik, mert régen a hagyomány szerint a papnak e helyett nagy fonott kalács és egy üveg bor járt ki. Mióta a polgári házasság Magyarországon kötelező lett (1896) rozmaringos almát a Balaton mellékén nemcsak a pap, hanem az anyakönyvvezető is kap. E téren az első lépést Őszöd református lakói tették meg, a kik jegyzőjüknek — mint anyakönyvvezetőnek — a lakodalmak alkalmával először adtak rozmaringos birsalmát. Esketés után a násznép a templomból kiindul, de a templomajtó zárva van s a ministrans gyerekek, míg pénzt nem kapnak, nem is nyitják ki azt. A kivonuló násznép a templom előtt megáll, s míg a czigányzene muzsikál, az ifjúság tánczra perdül s így várja be, míg a kérők és kiadók a papnál bemondják az esküt tett felekre vonatkozó adatokat. Ha aztán a beírók is kikerültek, a násznép sorakozik, most már a sor élén az új férj és menyecske vezet, s viszavonulnak a lányos házhoz. Régen a templom előtt lövöldöztek is (ma ez már hatóságilag tiltva van), s ha kocsival vonultak fel, kocsival is mentek vissza. «Az első két kocsi, írja Czirbusz, újra a násznagyokat és nyoszolóasszonyokat viszi, de a harmadikban már a vőlegény ül menyasszonya mellett, utána a negyedik és ötödik kocsiban a vőfélyek a nyoszolólányokkal foglalnak helyet. Nagy ostorpattogtatás között, útközben pereczeket szórva a gyerekeknek, oly sebesen hajtanak, mintha lopták volna a menyasszonyt» (188. 1.). A lányos házhoz érve, a násznép tánczra perdül. Először az új férj tánczol az új asszonynyal, azután a vőfélyek, a kérők, kiadók és a többiek tánczolnak ugyancsak ő vele, a végén még az asszonyok is megforgatják az új asszonyt. Ez így tart délig s ez a tulajdonképeni menyasszonytáncz, míg az, a mely éjfél után a menyecske fejének bekötését szokta követni, az a tulajdonképeni menyecske- táncz. Minthogy azonban déli harangszókor pontosan a násznép a lányos háznál ebédhez ül, ez a menyasszonytáncz az idő rövidsége miatt legtöbbször teljesen
