Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hetedik fejezet: Lakodalom, keresztelő, temetés
A Bala ton- melléki lakosság néprajza. 387 A keleti parton Czirbusz szerint ez a hívás dívik: «Engedőimet kérünk bátor bejövetelünkről és kevés ideig való megállásunkról. Először is dicsérjük az atya istent, másodszor a fiú istent, harmadszor a szentlélek úristent, negyedszer a háznak urát és asszonyát. Először, másodszor és harmadszor is elküldött követek vagyunk N. N. vőlegénytől és eljegyzett mátkájától N. N.-től. Egy pár tál ételre, egy pár pohár borra és egy pár tisztességes tánezra, melyet az ő örömük napjára (szerdára [!]) elkészítettek és szivesen elvárják. Bocsánatot kérve alkalmatlankodásunkért, mindnyájukat az úristen oltalmába ajánljuk.». E két meghivó mellé még vagy tizenötöt tudnék közölni (ha megérdemelné a nyomdafestéket) úgy a keleti, mint a nyugati partról, melyekből kitűnnék, hogy bizony e hivogatók egyikére sem lehet mondani, hogy ezen vagy azon a vidéken «dívik». «Dívik» egy faluban, talán kettőben is, «dívik», de csak 1—2 esztendig, változik évről-évre, lakodalomról-lakodalomra, a míg aztán a régiből semmi sem marad, csak épen a meghívás. A második hivogatásnak, melyet a mennyegző napján reggel végeznek, egyik verses typusa a következő : «Fölvirradtunk immár reggeli órára, A mi vőlegényünk öröme napjára, A menyegzőjére és lakodalmára, Vendégeket hívunk máma vacsorára. Kegyelmeteket is a vőlegény atyja Általunk szivesen meginvitáltatja, Többi vendégével oda szólíttatja, Ezt hozta magával szűve akaratja. Ha majd ezt az estét megérjük békével, Tessék megjelenni többi vendégével!» Czirbusz ezt is a keleti parton dívónak tartja, míg a következő prózában tartott második hivogató a nyugati partról való: «Még másodszor is én általam tiszteli és szólítja Magukat ezen becsületes atyánkfia, ú. m. N. N., hogy ne sajnálják fáradságukat a szent János templomban megjelenni a szent esküvésnél a szent hitnek felvételére, onnan visszatérve az ő tisztességes hajlékukban megjelenni egy tisztességes tányér étel megételére, egy pár pohár bornak megitalára. Tiszta szívből várjuk!» Természetesen ezekről ép úgy nem állíthatjuk, hogy erre vagy arra a vidékre jellemzők, itt vagy ott divatosak, mint az első hivogatókról sem. A harmadik hivogatás egy verses formája a következő: «Engem N. N. küldött mint vőíényét, Hogy hívjam házához ő tisztes vendégét. Az étkek már készek, tessék megjelenni, Ételben-italban bőséges részt venni, Vacsorázás után tánezban, mulatságban, Ajánlom részt venni a szép barátságban.» Ugyanezen hivogatás egy prózai alakját Czirbusz a következőkben közli: «Még harmadszor is én általam tiszteli és szólítja Magukat, ne sajnálják fáradságukat N. N. atyánkfia tisztességes hajlékában megjelenni egy tisztességes tányér ételnek megételére és egy pohár bornak megitalára, meg egy kis táncz megtételére. Szívbül várjuk!» Az Örvényes vidéki sváb utódoknál a hivogatásban némi eltérés van a magyarság hivogatásának most vázolt alakjától. A sváb utódok ugyanis éjjel hívogatnak, a vőfélyek azt este 10-kor kezdik s ha sok a meghívandó, reggel 4 óráig is el25*
