Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hetedik fejezet: Lakodalom, keresztelő, temetés
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 383 a lányt, kit neki ajánlanak, először a templomban, hogy lássa, hogyan tud öltözködni, aztán otthon a házban, hogy lássa, milyen gazdasszony. Ez a leánynéző. Ha a legénynek a lány megtetszik, rövid idő alatt másodszor is meglátogatja azt; de akkor már a szüleivel meg egy kérő emberével, a ki rendesen valamelyik idősebb rokona, sógora, nagybátyja, keresztapja stb., megy át a faluba, a hol valamelyik rokonhoz vagy jó baráthoz szállanak. A család innen jelenteti be magát a lányos házhoz, hová aztán átmennek. Rövid, általános beszélgetés után a kérő állva elmondja a maga kérelmét, hogy az itt levő fiatal ember számára szeretné elnyerni a ház leányát «először gyűrűsül, másodszor jegyesül, harmadszor hitvesül » A leány szülei erre semmi határozott választ nem adnak, hanem 3—7 napi halasztást kérnek. Ha a halasztás ideje letelik s a leány családja nem látogat el a legény falujába, ez azt jelenti, hogy a legény sem a leánynak, sem szüleinek nem kell. Ha azonban a legényt megkedvelték, a leány két kiadót kér fel s ezekkel és szüleivel a kellő időben ellátogat a legény falujába, a hol valami rokonnál vagy ismerősnél mindnyájan megszállnak s a legény házánál bejelentik jövetelüket. Majd megjelennek, megnézik, megvan-e a legénynek mindene, a mi a házas élethez szükséges, megnézik házát, pinczéjét, padlását, jó gazda-e? Bizony-bizony, ma már megesik az, hogy a legény jó barátaitól, szomszédaitól kéri kölcsön mindazt, a mije hiányzik s azt adja ki magáénak. Ez a szemle a háztííznézés vagy háztájnézés. Kielégítő lévén a szemle eredménye, a társaság a szobába gyűl s a két kiadó és két kérő az érdekelt felek jelenlétében megkezdi a házasság pénzügyi részének tárgyalását, az egyezkedést. Ha a leány ugyanabban a faluban él, mint a legény, a házasságszerzés sokkal egyszerűbben indul meg. Leánynézőre nincs szükség, mert hiszen a legény csaknem mindennap látja, sőt ismeri is a leányt. Háztájnézésre sincs szükség, mert hiszen a falubeliek igen jól ismerik egymás anyagi helyzetét. Ilyen esetben, ha a pokolpemét jól végezte dolgát, a legény egy nap egyedül állít be a lányos házhoz, a lányt megkéri s megkérdezi, mikor jöhetne el hivatalosan embereivel. Megkapja a halasztást, mely idő alatt a lány szülei még egyszer megbeszélik a dolgot a rokonokkal s csak, ha azok is mind jóvá hagyták a kötendő frigyet, akkor üzenik meg a legénynek, mikor jöhet hivatalosan kérőbe. A legény erre felkér két kérőt, a leány két kiadót s a kérés napján a kérők a legénynél, a kiadók a leánynál mulatnak napnyugtáig. Mikor már jó sötét az este, nagy titokban, hogy senki meg ne lássa, hogy kérők mennek a házhoz, a legény a két kérővel átmegy a leány családjához s beköszöntvén, megkezdődik az egyezkedés. Innen kezdve az eljárás a helybeli vagy szomszéd falubeli leány megkérésénél ugyanaz, a különbség csak az, hogy az első esetben az egyezkedés a lányos háznál, az utóbbi esetben a legény házánál folyik. Az egyezkedés megkezdésekor az asztalt fehér abrosz borítja, de étel-ital nincs rajta. Miután a jelenlevők megbeszélték az utolsó ökörvásárt, a gabona állapotát s minden egyebet, úgy jó félóra múlva az idősebb kérő feláll s megkéri a leányt a szülőktől. A szülők igenlő nyilatkozatára a kérő a leányhoz fordul s illendően és jóakarattal kérdi, hogy ismeri-e a legényt; az szégyenkezve bevallja, hogy igen, de mikor azt kérdik tőle, hogy hát hozzá menne-e feleségül, csak nehezen, nagy bátorítások közt, a kemencze mögül nyögi ki az igent. Az egyezkedés előzményei ezzel lezárulnak, a háziasszony a leterített asztalt megrakja kalácscsal, sülttel, borral, de a vendégeket még mindig nem kínálja meg.
