Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
370 A B a la t on - m ellek i lakosság néprajza. hanem selyemnek mondják; fölinán kettős töves gyékényből készült poták, alinán pedig öles távolságban hálókövek — az eresztőhálónál kövellők — vannak felkötve. Egy ilyen 20 öles z^nek az alinán, mindkét végén egy-egy, a kövellőknél nagyobb kő van s ezeket végkőnek nevezik. Ha két ilyen hálót összekötnek, a két hálónak nem négy, hanem csak három végköve lesz, mert középütt, az összekötés helyén, közös kő húzza le őket; ennek a neve már nem végkő, hanem derékkő, őrkő vagy foglalókő. Ha pedig még több ilyen hálót fűznek össze, akkor e nagyobb köveket általánosan nagy kövellők nek hívják. A háló felső inán, a nagy kövellőknek megfelelően ú. n. őrök lebegnek a vizen, melyek tövesgyékényből süveg formára készülnek (részletes leírást és rajzot ad róluk Herman a 321., 322. lapokon); ez őrt nevezik bucsérnak is, kátónak is, mindkét nevet Tihanyban jegyeztem fel. Az őr helyett jégszakadáskor, a mikor azt a zoj és presznya könnyen összemorzsolná vagy letépné, egy karcsú gyékénynyalábot alkalmaznak, melynek kacsér, Tihanyban lapos- kóta a neve. Magát a hálót a Balatonon eresztő, eregető, vető vagy pamukháló nak nevezik. Halászáskor 8—10, sőt olykor 50 ilyen véget is összetoldanak, napnyugtakor azokat csolnakról szél mentiben eresztik s így valóságos álló falakat húznak a vízbe; reggel, napkeltekor aztán felszedik, a beléjük nyaklóit halat kivetik; a háló nappal a térítőn szárad. Különösen a Balaton fenekén levő ú. n. köveket szeretik ezzel a hálóval meghalászni. Az eresztőhálónak különben a különféle halakra külön-külön alakja volt s ezt arról a halról nevezték el, a melynek szánták. Így volt gardaháló, mely negyvenes czérnából készült czolos szemekkel; süllőháló har- minczas czérnából másfél czolos szemekkel, 40 öl hosszú és 40 szem széles ; pontyháló huszas czérnából két czolos szemekkel, egyébként ugyanolyan méretű, mint a süllőháló; az önháló csak kicsivel öregebb szemű, mint a pontyháló, hasonlóképen a keszegháló is ; a fogasháló végül tizes czérnából készült s szemei három czolosak. Herman különben e halászatot német eredetűnek tartja (320. 1.), annyi azonban bizonyos, hogy a felszerelés tiszta magyar és balatoni. A bödönhajó idejében Kenésétől Keszthelyig általános volt az eresztőháló használata, az új részvény- társaság azonban azt végkép beszüntette, mert nem lehet ellenőrizni sem azt, hogy mennyi hálót eresztettek, sem azt, hogy mennyi halat fogtak. Mint ugyancsak az állítóhalászat egyik szerszámát, itt kell még felemlítenem, hogy Badacsony-Tomajban és Tördemiczen — de a Balaton mellékén sehol másutt — egy ú. n. tüző-háló nyomaira akadtam ; hálót magát nem láttam, mert felvételem idejében már egyáltalában nem halásztak vele, de elmondták, hogy olyan volt, mint az eresztőháló, volt alsó és felső ina, kövei és pótái, de nem eresztették, hanem két végét két a vízbe vert karóra akasztották. Hozzá a felállításra nézve hasonló hálóként a Herman O. által leírt tiszai marázsahálót említhetem fel. A kereső halászatnak a Balaton mellékén semmi nyomára sem akadtam. A vetölidlő. — A vetőháló egyáltalában nem balatoni háló s noha a Sión az régen megvan s ott tősgyökeres szerszámnak látszik, onnan nem tudott bejutni a Balaton mellékére, míg olyan halászok nem hozták be, a kiknek az szerszámleltárukhoz tartozott, t. i. a tiszaiak. Egybehangzó a vén halászok azon állítása, hogy a vetőháló a Balatonon a tiszai halászok bejövetele előtt ismeretlen volt, s ezt megerősítik a többi adatok is. A kilitiek pontosan megmondták, hogy az első dobóhálókat — ők így nevezik — a tiszai halászok hozták be a hatvanas években, majd egy Klosz nevű siófoki kereskedő hozatta azokat, még pedig Szegedről. Kilitin, Siófokon csak használták, igaz, hogy nem a Balatonban, hanem a Sión ;
