Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Első fejezet: A Balatonpart községei
30 /1 Balaton-mei lé ki lakosság néprajza. És ez a megoszlás teljesen megfelel a domborzati viszonyoknak, mert a népesség tömörülése a déli vonalon határozottan alföldi, az északi vonalon dombvidéki jellegű. A ház e polgár(paraszt)községekben rendszerint egy családot, vagy legalább is egy háztartást jelent; ha most a házak számát a lakosságéval viszonyítjuk, igen sajátságos eredményre jutunk. Az északi parton 28,904 ember 4885 házban lakik, a mi azt jelenti, hogy egy háztartáshoz átlag 5 9 egyén tartozik; a déli part 26,596 lakója 3717 házban lakik, vagyis egy háztartás átlagosan 7T egyént jelent. A különbség feltűnően nagy és sem a földrajzi viszonyok, sem a gazdasági állapotok meg nem magyarázzák. A való ok ismeretes, rettenetes az, de leplezni, titkolni nem szabad. A Balaton-melléki reformátusoknál szörnyű bűn terjedt el, a vagyon megosztásától való félelem az egygyermekrendszert honosította meg náluk. Az egy háztartáshoz tartozók száma azért kevesebb, mert a gyermekek száma is kevesebb, még pedig a szülök bűnös akaratából. A Balaton északi községvonalán a reformátusok száma 6024, vagyis 30°/0-kal több, mint a délin (4607) s azok bűnét bélyegzi meg az 5'9 szám. A községekhez tartozó területben a két part közt a különbség nem nagy; az északi part községeinek területe 123,113 kát. hold, a délieké 136,923 kát. hold s így ez 13,810 kát. holddal több. — Az északi partnak 30 faluban szétosztott nagyobb számú lakosságára tehát kevesebb föld jut, mint a déli partnak 20 faluban megosztott kisebb számú lakosságára és ez pontos kifejezője annak, hogy a déli parton a latifundium, az északin a parasztbirtok sok, s hogy a parasztbirtok az északibb parton kisebb, mint a délin. Már pedig minél kisebb a parasztbirtok, annál inkább fél annak gazdája a birtok megosztásától s annál inkább ragaszkodik az egyke-rendszerhez. S ez az oka annak, hogy az északi vonalon ma már a róm. katholikus parasztság közt is mindinkább hódít a bűn, míg a déli part katholikus lakossága ma még eléggé érintetlen annak szennyétől. Administrativ tekintetben a Balaton mellékének 50 községe 3 vármegyének (Somogy, Zala, Veszprém) 8 járásához (Tab, Lengyeltóti, Marczali, Nagy-Kanizsa, Keszthely, Tapolcza, Veszprém, Enying) tartozik 9 járásbirósági székhelylyel (Tab, Lengyeltóti, Marczali, Nagy-Kanizsa, Keszthely, Tapolcza, Balaton-Füred, Veszprém, Enying). Az 50 falu törvényszéke Kaposvárt, N.-Kanizsán, Zala-Egerszegen és Veszprémben, tehát négy helyen, adóhivatala Karádon, Marczalin, N.-Kanizsán, Tapol- czán és Veszprémben, tehát öt helyen van. Katonai szempontból tartozik a 19., 44. és 48. hadkiegészítő kerülethez, a XVII., XIX. és XX. honvédkiegészítő parancsnoksághoz és az 55., 63. és 64. népfölkelési járáshoz. Közlekedési szempontból az 50 község közül 12-nek van vasúti állomása, 9-nek gőzhajóállomása, 14-nek távírója, 29-nek postahivatala és postatakarékpénztára. Az 50 falu közül 19 nyaraló- és fürdőhely. Politikai tekintetben az 50 község közül mindössze 6 nagyközség van, vagyis olyan, hogy a község a törvény által reá ruházott teendőket saját erejéből teljesíteni képes; ezek: Kiliti, Keszthely, Balaton-Füred, Kenese, Balatonfő-Kajár, Siófok; a többi 44 község mind kisközség, vagyis a jelzett teendők teljesítésére más községekkel kell szövetkeznie; város egy sincs. Nemzetiségi tekintetben a Balaton 50 községe a legmagyarabb területek egyike. Az 1890-iki népszámlálás szerint ugyanis az 50 községet 55,500 ember lakta s ezek közül nem kevesebb mint 54,839 (= 98'809°/0) magyar s így az összes többi nemzetiségekre csak L2 °/0 esik, a mi a következőképen oszlik meg: német 460
