Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 359 alakjait egyenesen tót eredetüeknek tartják, a Balaton s a Berek délkeleti peremén ülő tót falvak Buzsák, Táska, Szent-Pál és Varjaskér népe máig is a leghíresebb vejczállító; ismerik a Berek minden zegét-zugát. Berki utaimon találkoztam a Tót- Szt-Pálról eredő híres pákászszal, Posza Gyurkicza MÁRTON-nal, a ki a Berek egész világát a legjobban ismeri s ez elmondta a vejcz tót neveit is; szerinte a fej = glava, a pelőcze — lécza, az udvar = dvo?-, a toroklésza = plot. A Berek vejszés halászainak mestersége különben nem irigylésre méltó. Sokat szenvednek az időjárástól s van állati ellenségük is a vidrában. A Berekben még sok a vidra, az bemegy a vejcz fejébe, s az ott felgyűlt halakat felfalja, sőt tönkre teszi a vejsze falait is; pedig a vejsze nem is olcsó szerszám, mert 28 fejhez 26 frt ára jó nádat kell venni. Ijesztőül rongyokat, ruhadarabokat akasztanak a vejsze- falakra, de a vidra ezt is megszokja s nem ijed meg tőle. A vejszét, ha nem elég magasan áll ki a viz színe felett, felülről náddal takarják le, hogy a hal ki ne ugorjon belőle. Fonyódnál a vejszés halászat véget ér, azontúl Balaton-Csehiben és Lellén még tudták, hogy mikor az ezen községek határaihoz tartozó Berekben még viz is volt, vejczczel halásztak; de a vejcznek sem alakját, sem mesterszavait már nem tudta a nép elmondani. Azontúl pedig minden nyom megszűnik a veszprémmegyei határig, a Sió déli partján levő Kilitiig, a honnan a vejszékre vonatkozó utolsó — s nem a legérdektelenebb adatom származik. •126. ábra. A Balaton vejszéi.
