Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
332 A Balaton-melléki lakosság néprajza. 4Q. Örvényes : 1. Kisudvari rétek alatt, 2. Sédek alja, 3. Gyuriláp eleje, 4. Kattyas. 50. Aszófő: 1. Kattyas, 2. Bázsa, 3. Sarok, 4. Sósi vonyó. És ezzel ismét visszaérkeztünk kiinduló pontunkhoz, Tihanyhoz s megadtuk az anyagban a Balaton egész halásztopographiáját. Mutatványul rajzban költség kímélés czéljából ugyan csak Tihany térképét mutathatjuk be e vonyókkal, de ez eléggé tájékoztat az egész halásztopografiáról. A balatoni halász természetesen a saját községének vizét a legalaposabban ismeri, ezen kívül ismeri a két szomszéd községét, de azontúl már csak rendkívüli körülmények közt tud egy és mást a többi vizekről; a viz neki nem közlekedési eszköze, arra csak halászni jár s alig van halász, ki a Balaton egy nagyobb részét tüzetesen ismerné. Hanem aztán a maga vizén mindég tud tájékozódni, pontosan megmondja, mennyire van a parttól, akár a hígvizen, akár a jégen dolgozik. Tudja, hogy ha bizonyos ponton van, akkor ezt a tornyot, azt a csúcsot és amazt a fát kell látnia ; tudja, hogy e helymeghatározásokban tisztán egy pont után nem szabad ítélnie vagyis abból, hogy egy torony vagy egy fa tisztábban, élesebben látható, még nem következtethet, mert a Balatonnak sajátságos és folyton változó fényviszonyai vannak s ezeket kiismerni nem lehet. Ezek után pedig áttérhetünk magának a halászatnak ismertetésére; ezt két részre osztjuk : nagy és kis halászatra ; ahhoz nagy szerszám kell, melylyel egy ember el nem bánik, s így az a halászok társulását, szövetkezését kívánja meg s ez az öreg háló vagy gyalom; a kis halászathoz azonban olyan szerszámok kellenek, melyek kezeléséhez elég egy ember, szövetkezést nem követelnek. IV. A nagy halászat. A bokor. — A nagy halászat, mint mondtuk, a halászok társulását, szövetkezését kívánja meg. Az ilyen szövetkezést a Balaton mellékén általánosan bokor- nak, ritkábban kompániának nevezik. Herman O. a bokrot így határozza meg: «az a csapat, mely egy adott halászszerszám kezeléséhez okvetlenül szükséges». Természetesen ezt a szervezetet fegyelem tartja össze s abban a munkafelosztás elvénél fogva mindenkinek megvan a maga teendője, kötelessége, a miről aztán legtöbbször nevét is kapja. Lássuk a bokrok szervezetét. Balatonfő-Kajáron a nyári szerszámhoz való bokor kilencz emberből áll. Közülök egy a kormányos; ő vezeti az egész halászatot, ő osztja ki mindenkinek a maga dolgát s neki tartozik engedelmességgel a bokor minden tagja; minthogy a halászatban maga is részt vesz, a csolnakon ő a kormányos. A csolnakon van egy alinas a ki a hálónak a vízből való kiszedésekor s a hajóba való betakarításakor az alint felszedegeti és rendbe rakja; egy párás, a ki ugyanakkor a háló fölinát vagy fölét szedi; végül négy húzólegény, a kik eveznek. Kajáron a partra halásznak s így második csolnak nincs, hanem két laptáros marad a parton, a kik a háló egyik végét a part közelében megtartják. A téli bokor olyan mint Kenésén, tizenkettes, szervezetét legott látni fogjuk.
