Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
322 3 Ha -láion-mellt ki lakosság néprajza. tihanyiak nemcsak a keszthelyi articulusokat, hanem még a keszthelyi házirendet is jól ismerték. Ez a 13. art., mely így szól: < Ha akármicsoda dologban, akár pénzosztáskor, akár hálóvarráskor, akármi mulatságban, ha valaki kézfogás nélkül ki- vagy bemegy, két akó bort, az elöljárónak pedig négy akót tartozik fizetni.» Tehát ápolták a kézfogást, mint az egymással való megférés előmozdítóját, s ugyanezt írja elő az 1713-iki keszthelyi halász-házirend is a 8. statútumban vagy punc- tumban. A nevezetes tihanyi halászarticulusból tehát alig marad valami ősi, eredeti (a pénz helyett kirótt czibékvágás csak a szegénység eredménye lehet), s előttem úgy látszik, hogy tulajdonképen az sem egyéb, mint egy nagyon sokszor másolt, az idők folyamán alaposan lekoptatott és a szükség és helyi viszonyok szerint bővített czéhlevél másolata, a melyet a tihanyi bokor vagy önként vett át, mert gyakorlati értékét felismerte, vagy szükségből vett át valamely czéhlevél alapján, mely nélkül a halászatot ők csakúgy nem űzhették, mint a keszthelyiek, a mely azonban eddig nem került meg s talán végkép el is pusztult. De térjünk vissza a keszthelyi czéhes halászathoz. Volt ennek egy szép intézkedése, a melylyel a halászok özvegyeiről gondoskodott. Ha a halászember meghalt, a czéh felbecsülte szerszámait; a halász fia azokat használhatta szabadon, de csak addig, míg anyjával, az özvegygyei együtt élt, ha elvált tőle, a czéh által felbecsült árat az anyának meg kellett füzetnie. Az a jegyzőkönyv, melyből mindez kitűnik, egyébként is igen érdekes, s melyben a «felbecsülve» kifejezés helyett és értelmében az «el van intézve» kifejezés használatos, így szól: «Istenben boldogult Kamondi Ferencznek a minemű halászszerszáma volt, az böcsületes czéh elintézte (= felböcsülte), hogy ha az fia József elválnék az anyjától mostanában, tehát ezeket meg köll néki fizetni vagy az résziben marad: 1 1. Az hajója van intézve............................................................El. 1 Den. 50 2. Turbók kálló van intézve. .......................................» 4 3 . Öreghorog tíz vég szerszám nélkül.....................................» 3 » — 4. Két hálló, egy süllőhálló és fél kálló................................» 7 » — 5. Két hálló avét van intézve...................................................» — » 75 6. Öreg zigon van intézve . ......................................» — » 85 7 . Négy új vorsa van intézve...................................................» — » 80 Summa. . . FI. 17 Den. 90.» Ime ez maradt szerszámban egy halász után! Dátum nincs, de az írás szerint a XVIII. század utolsó tizedéből való lehet. Volt tehát hajója, turbokja, öreghorga, süllő- és egyéb hálója, szigonya és varsája; s ha ezekhez hozzávesszük az articu- lusokban szereplő veisz-t is, csaknem teljesen együtt van a keszthelyi haJász szerszámkészsége. Ezekről a szerszámokról alább a kis halászat czímén szólunk majd tüzetesebben. Ezek után pedig álljon itt azoknak a halászmestereknek a jegyzéke, a kik 1713-ban a czéhhez tartoztak: «Kocsis Márton czéhmester, Czüvek János czéhnlester, Fejes István, Kis István, Béres Mátyás, Böröczi Mihály, Baksa Dávid, Ángyán Pál, Halász István, Szita Bencze, Szita Gergöly, Szenpáli Miko, Tobak Mihály, Viosz András, Korsó Ferencz, Kosár Mihály, Böröczi Ferencz, Székely Ferencz, Vidi Mihály, Kenesei Mihály, Tóth Mihály, Laki István, Lakos János, Bainak Márton, Bainak György, Baksa István, Molnár Ádám, Molnár János, Dávid Ferencz, Gyócs
