Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
A fia la ton-melléki lakosság néprajza. 311 forrásokból ismerte; karikakeszeg Fonyódon, mely nevet Herman csak Komáromból közli ; büké Szigligeten, a mely nevet Herman is közli a Balatonról ; eddig ismeretlen és Herman által sem feljegyzett nevei e halnak : kötyke és ribiczei, mindkettő Kővágó-Őrsön (Rév-Fülöp). 21. Pelecus cultratus L., Sugár Kardos; — egyike a Balaton legközönségesebb halainak, melyet a Balaton mellékén általánosan garda néven ismernek; egyedül Fonyódon hallottam a hosszúkeszeg nevet, melyet Herman e halnak szegedi neveként jegyzett fel; fürdik (ívik) rozsvirágzáskor. 22. Squalius cephalus L. Fejes Domolykó; — általánosan domojkö. 23. Aspius Rapax Ag., Ragadozó ó'n ; — általánosan ön s Herman szerint «csak a Balatonnál így»; vezérkeszeg Fonyódon, (HERMAN-nál vezérhal Körös-Tárcsán); bálin Fonyódon, mely nevet Herman a Duna mentéről jegyzi fel; fehérpénzü Balatonfő- Kajáron és feherhejjas Balaton-Füreden és Tihanyban eddig mások által fel nem jegyzett nevek. A ragadozó önnek egy alakját, melynek rövid, ezupakos orra van és fejérebb. de azért egyez az önnél fejérhal-nak nevezik s úgy a siófokiak, mint a kilitiek a Dunából jöttnek tartják. 24. Misgurnus fossilis L., Réti csik ; — 25. Cobitis taenia L , Vágó csik ; — 26. Nemachilus barbatulus L., Kövi csik' ; — mindhárom félét általánosan csak csik nak nevezik; oly ritkán kerül a szerszámba, hogy tüzetesebb megkülönböztetésre a balatoni halász nem gondol, noha tudja, hogy csik van többféle is. 27. Esox lucius L., Köz. csuka; — általánosan csuka. 28. Umbra Krameri Fitz., Lápi pócz; — általánosan ebhal és ebihal, melyek közül az első nevet Herman Katádról, a másodikat Tihanyból közli. 29. Silurus glanis L., Leső harcsa; — általánosan harcsa. 30. Anguilla vulgaris L., Síkos angolna; — Daday megjegyzi, hogy a Balatonból még ez ideig csupán a Herman O. adatai alapján ismerjük; a Balatonban tényleg meg van, de ritkán kerül hálóba; Balatonfő-Kajáron 1893-ban, Siófokon 1894-ben fogtak kettőt-kettőt; ezenkívül Fonyódon is fogtak egyet; általánosan angolna a neve. 31. Lota vulgaris Cuv., Tarka meny; — általánosan menyhal. 32. Acipenser ruthenus L, Kecsege tok; — általánosan köcsöge, a kilitiek szerint a Dunából jött. 33. Trutia Salar L., Lazacz Pisztráng; e halat a Balaton ichtyologusai eddig ép úgy nem jegyezték fel, minta szápa keszeget; a Balatonnak semmi esetre sem régi hala, Badacsony-Tomaj halászai szerint körülbelül 1881-ben hozták be a Balatonba, de igen-igen ritkán kerül hálóba; általánosan lazaczwAs hívják, de e névnek már helyi alakja is keletkezett Kővágó-Őrsön: lazacs. A Daday J. által felsorolt 38 halfajból tehát 31-nek e jegyzék megadja a Balaton mellékén használt népies neveit; a többi 7 faj közül 5 olyan, melyet a Balaton halainak hét leírója közül csak 1 — 1 talált meg, s így igen ritka ; ilyenek a csak Vutskits Gy. közléséből ismert Gobio uranoscopus Ag., Alburnus mento Ag., Idus melanotus HECK.-et Kner; ilyen továbbá a Tlioxinus laevis Ag., melyet csak Heckel és Kner említenek a tapolczai malomárokból s végül a Chondrostoma nasus L., Reisinger I. közlésében, a ki szerint ez a hal a Balaton mélységeiben él. Ehhez járul a két hévvizi halfaj, a Gobius marmoratus Páll. és Carassius bucephalus Heck., melyek a Balatonban nincsenek meg s a Hévvízben sem képezik halászat tárgyát.
