Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Hatodik fejezet: Halászat
A Balaton- melléki lakosság néprajza. 309 ember sohasem mondja: máját), epéjét, ikráját, hólagját vagy pattantyúját, szüvét, hátagerinczét, oldalcsontját és tüskéjét. Hogy a balatoni halász a halak életét mennyire ismeri, lépten-nyomon kitűnik a szerszámok szerkezeténél s használatánál, erre tehát itt külön ki nem térünk. Igen érdekes jelenségekkel állít szembe a balatoni halász halismerete, ha a fajokat tekintjük, ismeri vizének minden halát s a hogy azokat elnevezi, abban rendkívüli sok az egészen sajátos s a valóban néprajzi értékű. Lássuk ezeket! A Balaton halai. A Balaton halainak jegyzékét tisztán zoológiái szempontból rendszeresen a Balaton monographiájában a fauna ismertetésében dr. Daday Jenő leírta (197—212 1.) de a népies nevek melló'zésével, a miknek összegyűjtése elvégre is nem az ő dolga; mi e rendszeres részszel természetesen itt nem foglalkozunk, noha a halak felsorolásában alapul veszszük, hanem adjuk a halak latin és magyar tudományos nevén kívül azokat a népies neveket, a melyek alatt azokat a Balaton mellékén általánosan vagy vidékenkint ismerik, azokkal a jegyzetekkel együtt, melyek a halak történetére, elterjedésére s nevük földrajzi megoszlására vonatkoznak. 1. Perca fluviatilis L., Csapó Sügér; — általánosan siger. 2. Acerina cernua L., Vágó Durbincs és 3. Acerina Schraitzer Cuv. Selymes Durbincs; e két hal magyar neveit a Balaton mellékén sokszorosan összecserélik; magyar nevei ezek: p . . avágóhal Balatonfő-Kajáron, mely nevet Herman O. Tisza- Földvárról közli; va sinta vagy var sinta Kenésétől a zalai parton Kővágó-Őrsig a somogyi parton Fonyódig használatos általánosan s Herman O. is felemlíti mindkét alakot a Balaton mellől; vaskó Fonyódtól és Kővágó-Őrstől le Keszthelyig általánosan, Herman szerint Zala, Tapolcza és Balaton vidékén; vaskota Tihanyban eddig ismeretlen halnév; jzipiter Siófokon eddig ismeretlen halnév; taknyos macza Fonyódon, Herman O. Szentesről írta fel s nem valószínűtlen, hogy e név a Balaton mellé a tiszai halászokkal került; borzsóka Akaiiban, Herman O. csak a Tájszótár és Horváth Zsigmond nyomán közli a barsóka alakban a Balaton vidékéről. 4. Lucioperca sandra Cuv. Fogas süllő; a fiatalját süllő-nek, a közepes nagyságút harcsasüllő-nek, a nagyot Jogas-nak nevezik; a harcsasüllő nevet Herman O. nem jegyezte fel. 5. Lucioperca Volgensis Páll. Kősüllő; a Balatonból — Daday szerint eddig csupán a Vutskits Gy. feljegyzései után ismeretes; hogy a Balatonban mind általánosabb lesz, bizonyítja, hogy már eddig négy nevét ismerem a Balatonról; még pedig mind a négyet Fonyódról; e nevek: kősüllő, melyet Herman O. a győr- megyei Pinnyédről jegyzett fel; bandur, melyet Herman Budapestről és Bajáról közölt; tótsüllő, HERMAN-nál a Bodrogközből; csehsüllő, melyet Herman nem említi fel, s mely eddig ismeretlen halnév. A fonyódi halászok különben a kősüllőt jól le is írták: feketébb és sudarabb, mint a süllő, rövid és vastag orra czupakos; sőt azt is megmondták, hogy körülbelül 10 esztendeje terjedt el a Balatonban. Vutskits 1892-ben közölte először a Balatonból s így ez az adat sem mond ellen a halászok bemondásának. 6. Aspro vulgaris Cuv., Német buczó ; — általánosan buczok, mely nevet Herman a Zala-Tapolcza vidékről jegyezte fel. 7. Ciprinus Carpio L., Tő-ponty ; — általánosan ponty; a balatoni ember megkülönbözteti a nádhegyi pontyot, mely kisebb és sárga, és a kosorrú pontyot, mely nagyobb, fekete és tompább orrú ; mindkét név eddig ismeretlen.
