Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
A Balaton-we lié ki lakosság néprajza. 289 Meggy — szilva — őszibaraczk ; Őszöd ; » » — eper : Kiliti ; » — eper — szilva: Fokszabadi; Őszibaraczk — szilva — eper: Csehi: Dió — mandula — szilva : Tihany. VI. Állattenyésztés. Az állattenyésztés a Balatonmellék 50 falujában ma már mint önálló foglalkozás egyáltalában nem szerepel, hanem tisztán a földmívelés keretében s csak a gazdálkodás szükségleteire korlátozva űzik azt. Legott kitűnik ez abból, hogy az 55.500 lakosra vagyis 11.784 gazdaságra mindössze 25.307 szarvasmarha, 6.109 ló, 34.110 sertés és 35.635 juh vagyis egy gazdaságra átlagban csak 2 szarvasmarha s 3—3 sertés és juh esik, lóból pedig csak 2 gazdaságra jut 1! Régen az állat- tenyésztés sokkal nagyobb volt, a déli parton a juhászat, az északin a sertéstenyésztés virult, de az ötvenes években a legelőknek tagosítás folytán való felosztása, majd a hatvanas években a gabonatermesztésnek minden más gazdasági ág rovására való erőszakolása, végül a lakosság szaporodása s az életnek, az igények fokozódásával együtt haladó általános drágulása a termőföldnek jövedelmezőbb kihasználására kényszerítette a népet, mely évről-évre többet hódított és hódít az állattenyésztés alapfeltételéből, a rétből és legelőből. 1896-ban a mezőgazdasági statisztikából összeállított adatok szerint a Balaton mellékén összesen 15.641 k. hold területű rét volt, mely így az 50 község egész területének 6'2%-át tette; ebből az északi partra 36%-kal esett több (9024 k. h. = 7.4°/0), mint a délire (6617 k. h. = 5 0%). Abszolút értékben az északi parton legkisebb rétje volt Kövesdnek (22 k. h. = 1'7%), legnagyobb (2705 k. h. ~ 20'3°/0) Keszthelynek; a déli parton a minimum Faluszemesre (54 k. h. = 09%), a maximum Kilitire (939 k. h. 8* 1 °/0) esik. A község határának nagyságához viszonyítva relativ értékben az északi parton a rét legkisebb volt Szepezden (24 k. h. = 0-5%), legnagyobb B.-Edericsen (509 k. h. = 24‘6%), a déli parton a legkisebb Faluszemesen (54 k. h. = 0'9%), legnagyobb Vörsön (512 k. h. = 13-2%). A legelő a Balaton mellékén 1896-ban összesen 27.603 k. holdat, az egész terület 10’8%-át tette ki; ebből a déli partra 31%-kal (15.676 k. h. =- 1F7%) esik több, mint az északira (11927 k. h. = 9‘8%). Az északi parton abszolút értékben legkisebb legelője volt Arácsnak (12 k. h. = 0-5%), legnagyobb Keszthelynek (2995 k. h. = 19’3%); relativ értékben a minimum ugyan Arácson marad, a maximum azonban Fgenföldön van, a hol 769 holddal az egész határnak csaknem fele (46‘6%) legelő. A déli parton úgy abszolút, mint relativ értékben legkisebb legelője van Boglárnak (181 k. h. — 4'9%), legnagyobb B.-Magyarodnak (2602 k. h. = 47‘4°/0). Az állattenyésztés czéljaira tehát rétben és legelőben a Balaton mellékén összesen 43.244 k. hold = 17% áll rendelkezésre, s minthogy az északi parton 36%-kal több a rét, mint a délin, de viszont a délin 31%-kal több a legelő, mint az északin, végeredményben a két partnak e czélból rendelkezésre álló területe alig tér el egymástól; az északi parton ez 20.951 k. h. (= 17‘2%), a délin 22.293 k. h. (= 16 7%)-ot tevén ki, a különbség csak 1342 k. h. vagyis a déli parton alig 5%-kal van több rét és legelő, mint az északin. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. III. köt. 2. rész. 19
