Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
274 .1 Balaton-melléki lakosság néprajza. A hegykönyv legelső kettős lapját az esküminta foglalja el piros, kék, sárga és zöld levelekből és virágokból álló csoportozatok közé zárt keretben, a nyomtatott betűt utánzó piros és zöld betűkkel. Ezután következik egy rövid jegyzőkönyvi kivonat, mely elmondja latinul, hogy Zala vármegye urai, a praelatusok, bárók, mágások és nemesek egyeteme 1752-ben 30 pontban állapította meg a hegyarticulusokat. Ezt nyomon követi a 30 articulus felsorolása magyar nyelven. Az egyes pontozatok fogalmazása meglehetősen laza, sok helyütt alig érthető, sok benne a latin szó s egy és ugyanazon dologról több helyütt is rendelkezik. A felsorolást az utolsó lapon a vármegye főtisztjének, Dóczy-nak a maga eredeti pecsétjével ellátott felolvasási záradéka látja el 1756. évi kelettel, alatta az akkori hegybírónak Hámos jÁNOS-nak aláírása és «a közönséges helységnek szokott élő pecsétje* a szőlőtőkével. Mindezekből kitűnik hogy az 1752-ben hozott articulusokat 1756-ban hirdették ki B.- Tomajban. Az utolsó lapon levő költségjegyzék megmondja hogy a compactornak fizetett 5 frton kívül a betűk festésére és aranyozására 1.35 frtot, a nótáriusnak az articulusok leírásáért 2.— frtot, a főbírónak, a felolvasási záradékért és pecsétjéért 1.50 frtot s végűi a nótáriusnak a miért a könyvet a főbíróhoz hitelesítés végett elvitte, úti költségre 15 pénzt fizettek s így az egész hegykönyv az első functiok megkezdéséig 10 frtba került. Az 1756. évről még az azon évi hegybíróság van névszerint felsorolva. Ezt kellett volna követnie az adás-vevések jegyzőkönyvének; ennek a czímlapja «Prothocolli anni 1756» felírással megvan ugyan, de maga a jegyzék csak az 1764. évvel kezdődik s a második articulus-sorozat mögé van kötve. Egy csomó üres lap után kezdődik a második articulus-sorozat. Az első lapot a czím foglalja el «Articuli promonthoriales pro promonthorio Badatson.» A második lapon latin jegyzőkönyvi kivonat mondja el, hogy Zala vármegye külön e czélra kiküldött bizottsága 1769-ben az 1752-diki articulusokat revideálta, kijavította és kiegészítette. Et re következnek az uj articulusok ; lényegükben ezek a régiekkel egyeznek, de a bizottság a 30 pontból 31-et csinált, mert az 1752-diki 29. articulust kettőre bontotta fel, s ehhez a 31-hez csatolt egy újat a 32-et, mely az ellenállás megbüntetéséről és a büntetéspénzek elszámolásáról intézkedik. Ezt lezárja ugyanazon Dóczy főbírónak fölolvasási záradéka 1770. évi kelettel. Csakhamar szükségessé vált azonban még két articulus felvétele, egyik a bormértékről, másik a szőlőmunkások kényeztetése ellen s ezek mint 33. és 34. articulusok nyomon követik a záradékot s külön 1776-ban kelt záradékkal vannak ellátva. Amint látjuk tehát, az articulusok a felmerült szükség szerint módosultak és bővültek s így a kép, melyet belőlük a hegyközségek életéről megvázolhatunk, különösen az 1752. és 1776 évek közti kort jellemzi. Csináltak-e azóta újabb módosításokat, újabb articulusokat, nem tudjuk, egy bizonyos, hogy a hegykönyvbe bejegyezve nincsenek. Későbbi időkre csakis az adás-vevési jegyzék terjed, mely 1764. évvel kezdődik és 1856. évvel zárul be. Hiányzanak a büntetéslisták, a hegy- birósági választások s a hegység életére vonatkozó minden egyéb feljegyzések is. A felsoroltakon kívül mindössze 1872-ből van egy Ítélet feljegyezve, mely szerint Tóth Györgynét azért, mert Góczán György szőlejének kútjában disznóbélt mosott ki, a mi «az egészségnek roppant kárára» van, 3 frttal büntette a hegybíróság, melyből 1 forint az elüljáróság napi díja, 2 pedig a hegyközség részére maradt. 1874-ből három békés kiegyezéssel végződött ügyről van rövid feljegyzés, mely-
