Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
A Balaton-melléki lakosság néprajza. 269 leszemelték, zsákban tipratták s aztán vitték a sajtóba.1 A szőlőőrlők vagy szőlőmalmok meglehetősen későn, a hatvanas évek második felében terjedtek el. A Balaton mellékén a prősnek - mondják pörés-, sató-, satú- és sajtónak is —- háromféle alakja volt: a kalicza-, a régő- és a kosos pros. Legegyszerűbb és legkisebb volt a kanczaprős, melyet 58. ábránk mutat be. Ennek volt 'egy alja (a), mely két talpon (k) állott; az alj tartotta a két ábroczot (b), ezeket kötötte össze fent a sorgerenda (c), azon ment keresztül a pros sorja (d), melyet a szorítóval (e) forgattak és nyomtak le a papnéra (f); a két ábrocznak meg a garatnak is volt 2—2 kapocsfája (h és g), ezek tartották a garatdeszkákat (i) s a garatban kipréselt must az aljon át fürt s borzafacsővel ellátott zsilipen (1) folyt ki. Sokkal nagyobb méretű, hatalmas szerkezetű s úgy látszik eredeti volt a kosos pros. melyet a somogymegyei Endréd községből mutatok be az 59. ábrán FArkas József példánya után, mely ma teljesen használaton kívül hever a nevezett prősházában. Ennek óriási tölgyfatalpa (a) van ; ebből emelkedik ki a két ábroczfa, melyeknek felső két harmaduk azonban nem négyélű, mint az alsó harmad, hanem csavaros s azért ez a prősnek nem is ábrocza, hanem sorgya (b). A két sor tartja fent a hatalmas gerendőt (c), melynek közepén levő vánkosa nyomja rá a papot (f) a papnéra (g). — A gerendő mozgását alulról a két kiskos (e), felülről a két nagykos (d) szabályozza, melyek mindegyike három szarvú s a szarvaknál fogva mozgatható. A garatdeszkákat (1) a két mejjékfa (i) s az ezeket összekötő garatkapocs- fák (k) tartják össze; a mejjékfák pedig a sorfák kapocsfáin (h) nyugosznak. A mustot itt is a talpon átfúrt eső vezeti le (m). A harmadik prősalak a régős vagy gerendős pros, mely szerkezetileg a kosos prőshöz áll közelebb, de csak egy sorfája van. Rajzát egy badacsony-tomaji példány után a 60. számú ábrán mutatom be. A talpot óriási tölgyfalap képezi (a); a talp egyik végén forog a maga ágyában (p) a sorfa (b), melyet egy rajta átmenő hatalmas karóval (c) forgatnak. A prőssor vagy sorfa tartja az óriási súlyú gerendő vagy gerendé egyik végét (d) az igánál (e) fogva. A talp másik részén abból 2- -2 ábroczfa indul ki (f); a két szemköztes ábroezfát egymással a czövek (g), a két pár ábroezfát pedig egymással a kapocsfa (h) köti össze. A négy ábrocz közt megy végig a gerendő, mely azokon túl hatalmas tuskóban végződik. A két hátsó ábrocz át van vágva s a vágásokba fekszenek a régők, — összesen 5 van, -— 1 Ezt felemlíti Keleti is 1873-ból (i. h. 95. 1.). 58. ábra. Kanczaprős.
