Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
256 A Bâlaton-melléki lakosság néprajza. A phylloxera pusztítása, mint láttuk, főként a nyolczvanas évek második felében végezte rettentő munkáját A balatoni ember akkor már általánosan ismerte a phylloxerát, ha nála csak ép akkor lépett fel, pusztításait látta a szomszéd falvakban, a védekezés kérdése akkor még egyáltalában nem volt tisztázva, vérző szíve nem engedte, hogy a tőkét kivágja, a szénkénegezést és egyéb védekezési módokat egyrészt drágállotta, másrészt nem ismerte s így kétségbeesésében jó ideig tétlenül nézte a szomorú pusztulást. Ezt a pusztulást számokban fejezi ki az 1895-diki mezőgazdasági statisztika és a földadó-kataszter adatainak összehasonlítása. Itt már a végeredmény is siralmas. Az 1885-ben kimutatott 10695 k. hold szőlő tíz év alatt leapadt 3944 k. holdra, melyből az északi partra 2387, a délire 1557 hold esik. Míg 1885-ben a szőlő területe 1 faluban változatlan maradt, 25-ben emelkedett, 19-ben csökkent s csak 5 faluban nem volt szőlő, addig 1895-ben már ismét 6 faluban nincs szőlő s a többi 44 falu közül 39-ben csökkent. Az egész északi parton csak Badacsony-Tomaj tartotta magát, sőt 9 holddal szaporította szőlejét, a déli parton pedig a homoki telepítések révén B.-Keresztur, Boglár, Lelle és Siófok az egyedüliek, melyek szőlője nem vesztett, hanem ellenkezőleg gyarapodott ösz- szesen 155 k. hold területtel. Ha a phylloxera pusztításának csapása a balatonmelléki kisgazdát lesújtotta is, az élet szorongató körülményei nem engedték, hogy kábultságában sokáig maradjon ; határoznia kellett, felszántsa-e földjét s gabnaneműekkel vagy egyéb mással hasznosítsa-e, vagy pedig felvegye-e a küzdelmet a phylloxera ellen s új telepítésekkel tegyen-e kísérletet. Az öregek, a kik alig-alig remélhették újabb fáradozásaik gyümölcsének megérését, erről lemondtak, szőlejüket felszántották, a fiatalabbak azonban látván a Balaton mellékén mindinkább szaporodó minta-szőlőgazdaságok fejlődését, újra kedvet kaptak s az állam is segítvén őket, szőleik megújításához és új telepítésekhez fogtak. Az újításokban és új telepítésekben már szigorúan a szőlőszet modern tanításai alapján járnak el, — az államsegély részben ehhez a feltételhez van kötve, —— s az eredmény kétségtelenül már most is megvan; igaz, hogy ez eredményt újabb statisztikai adatok alapján számszerűen kifejezni még nem tudjuk, de kétségtelenné teszi ezt az, hogy bármerre járunk a Balaton mellékén ma, a keserves panasz helyett a reménykedés szavát halljuk felhangzani, mindenütt említenek embereket, kik szüleiket megújítják, kik új szőlőket telepítenek, sőt az új szőlőkről már javában szüreteltek is. A szőlőművelésnek fellendülése a hetvenes években, a phylloxera pusztítása a nyolczvanas években s végül a szőlőknek egészen modern szőlőszeti tudományos alapon való felújítása és berendezése a kilenczvenes években a Balaton mellékén a szőlőgazdálkodást nemcsak teljesen átalakította, modernné, mondhatnám kozmopolita jellegűvé tette, hanem egyszersmind eltemette az egész régi magyar szőlő- művelést, mely az adott esetben a magyar fajhoz és a tókörnyék területéhez kötve lévén, a Balaton mellékének ethnikai sajátosságát képezte, fővonásaiban eltért az ország más vidékein folytatott szőlőműveléstől, külön fajai, külön szőlőművelési és borkezelési módjai voltak, külön eszközökkel dolgozott. Volt ebben a régi magyar szőlőművelésben sok rossz, még inkább sok olyan, a mi a tudományos alapokra fektetett modern szőlőszet tanításainak meg nem felelt, de volt sok oly jó dolog is, melyhez tapasztalat alapján minden tanítás ellenében erős conservatismussal ragaszkodott a balatoni magyarság s a minek a helyességét — harmincz évi tagadás után -—- a modern szőlészek is kezdik elismerni, sőt alkalmazni és hirdetni is.
