Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
A Balat on-mei léki lakosság néprajza. 245 eszteke, melylyel szántás közben az ekét tisztogatják, ugyancsak a gerenda derekán jobbfelöl, de a csoroszlya mögött — s így közelebb a szarvakhoz — a maga fészkében kis vaspántban, a régi faekéknél a szarvak közt az eke köbliben, áll. — Mikor az ekét a mezőre viszik, a kétágú ekelovat a gerendőre ráhúzzák, aztán felborítják az ekelóra az egész ekét s úgy szállítják; az ekelovon az ekeszarva, hogy le ne csúszszon róla, a szamárszegre támaszkodik. Szántáskor az ekét a taligához a kakatszeg köti. A eketaligának van két kereke; ennek agya, küllői (6—8), singvasa, agy- és sípkarikája ; részei továbbá a tengely, agytok, boríték- vagy vánkosfa, czuppánt; a régi eketaligákon vasalás nem volt, még a keréktalpon sem volt singvas. A tengely jobb feléből indul ki a rúd, melynek töve a tengely és a taligavánkos közt fekszik, de úgy, hogy egy kicsit jobbra is, balra is mozoghat; a tengely bal feléből s ugyancsak a tengely és a vánkosfa közül indul ki a vezér fából vagy vasból, 3—4 lyukkal a vezérszeg számára, mely a vezér szabad végét a rúddal kapcsolja össze; ha a vezért tágra eresztem, az eke is nagyobbat fog, ha szűkre húzom, kisebbet. A rúd vége, vagyis a rúdfej két ágú, a két ágat a rúdszeg hajtja át. A rúdfejbe vagy tézslát akasztanak, marha után, vagy száutó-kisafít ló után. Tézsla kétféle van : a cságatés és a lánczos, az a cságatészeggel (tehát szilárdabban), ez lánczczal (tehát lazábban) kapcsolódik a rúdfejhez; a tézsla a járom tartására való villában a körpó- vagy körfóben végződik, melyben a jármot a nyakszeg tartja benn. A kisafa egészen olyan, mint a förhécz a kocsin, de rövidebb s természetesen nincsen fölhágóvasa. Az ökrök járommal húznak, ennek részei a két igabéfa, melyek az iga bőségét tartják, az igaalfa, az iga- vagy járomszeg és a nyakszeg; régen ezek mind fából készültek, ma vasból valók. A lovak Inhumai húznak; ennek van húzó része a ló szügyén vállszíjjal, mely a hámot nem ereszti le a ló szügyéről ; a ló hátán keresztül a vánkos, hogy a hám a ló hátát fel ne törje; a farmatring a két istráng; szántáskor szügy el lő nem kell ; a kantár részei a zablavas, a két szemző, a két állszíj és a homlokszíj ; végül a gyeplőnek az a két ága, mely a belső oldalon egyik lótól a másikig megy, a közszíj. A szántás után elvetik a magot s aztán egymást követi a fogasolás, boronálás s a hol szükséges, a hengerelés. A fogasnak vagy fogasboronyának farámáján vasfogai vannak. A borona kökénytüskéből van iszalaggal két fa közé fogva. A henger farámában forog s akkor használják, ha a föld nagyon hantos vagy nagyon tágas(=!aza). A szántásnál nagyon vigyáznak a határra; ha a gazda odaér, rendesen barázdát von egyszerű ekefordítással, ezt barázdának nevezik ; ha aztán a másik gazda is elfogadta ezt a határjelölést, ekéjével ő is ráfordít egyet a barázdára s akkor már megye a neve. (A Balaton mellékén azonban megyének nevezik az olyan darab helyet is, a hol csak gaz, szemét, kő stb. van.) A szalmás gabona sorsa ezután az aratásig a jó isten kezében van ; a gazda közben-közben ki-kimegy megtekinteni tábláját, kezében az üsztöke-formájú böködővel, hogy a konkolyt s egyéb giz-gazt gyökerestül kiböködje; mikor az anyarozs veti fel magát, sarlóval megy ki, hogy vele az anyarozs fejét levágja; a többi kártékony növény ellen nincs védekezés; a fehér virágú pipitér, a pipók vagy pipacs, a mácsonya, a vadócz, a varjúborsó, mely olyan mint a bükköny, elfutja a búzát s lehúzza a kalászt, a czigányzab, mely olyan, mint a zab, de fekete s azért czigány, a borza, a lószederje, a pápalátóftí, az árpában a somkóró stb. igaz, mind kártékony, de egyáltalában nem oly nagy elterjedésű, hogy a gazdának külön kellene velők számolni.
