Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Ötödik fejezet: Mezőgazdaság
A Uti la t o n-mellék i lakosság néprajza. 237 mennyiben állapíttatott meg, vagyis az értékek relativ összehasonlítására nyerünk valamelyes alapot, hanem lehetővé teszi annak megállapítását is, hogy az utolsó tíz évben az egyes művelési ágak területe mennyit változott, gyarapodott vagy fogyott a Balton mellékén.1 E táblázatból kitűnik, hogy a balatonparti községek átlagos tiszta jövedelme holdankint 5‘68 frt. A két part közt a különbség látszólag nem nagy, mert hiszen az északi part átlagos holdankinti tiszta jövedelme 5'75, a déli parté 5'62 frt, ezek szerint pedig az északi part volna jövedelmezőbb, mint a déli. Ha azonban e jövedelmezőséget az egyes művelési ágak szerint hasonlítjuk össze, kitűnik hogy a hét művelési ág közül hatnál a jövedelem a déli parton nagyobb, gyakran sokkal nagyobb, mint az északin, s hogy az átlagos tiszta jövedelmezőséget az északi part javára egyedül a hetedik, vagyis a szőlőművelési ág dönti, mely az északi parton akkor (1885-ben) nemcsak több mint 2‘/,szer nagyobb területet foglalt el, hanem holdankint is csaknem kétszer annyit jövedelmezett, mint a délin. A művelés bármely ágát tekintve tehát a déli part jóval gazdagabb, mint az északi s csakis a szőlőművelés az, a mi az északi partot e szegénységéért kárpótolta addig, míg a szőlők el nem pusztultak. A községek közül legnagyobb tisztajövedelme volt az északi parton Almádinak 15'84 frttal, s ezt az elsőséget szőlőjének köszönhette, mely 1885-ben még a határ egész termő területének csaknem felét tette s holdankint 26‘66 frtot jövedelmezett vagyis annyit, a mennyit — a meszes-györöki szőlőket kivéve — az egész Balaton mellékén egyetlen község sem általában, sem egyes művelési ágban felmutatni nem tudott; a déli parton Fokszabadi áll első helyen 9'29 frt holdankinti tiszta jövedelemmel s ezt szántóföldje kitűnő minőségének köszönheti, mely holdankinti 10 47 frttal a Balaton mellékén levő községek szántóföldjei közt a legmagasabb tiszta jövedelmet érte el. Ezzel szemben a legkisebb tisztajövedelmet az északi parton 2’64 frttal Akaiiban találjuk, a hol ennek oka nyilvánvalóan a szántóföld alacsony jövedelmezőségében (holdankinti 2'04 frt) és legelők nagyságában rejlik; a déli parton pedig utolsó helyen áll B.-Magyaród, a hol a községi tiszta jövedelem holdankinti átlagát 321 frtot a legelő nagysága (a község egész termő területének csaknem fele) nyomja le. Mindezen adatok azonban, a mennyiben a szőlőterület nagyságára s így a minimumok és maximumok összeállításában különösen Almádira vonatkoznak, sajnos, csak az 1885. év állapotának felelnek meg; azóta Almádi szőlője, a legtöbb balatonparti szőlővel együtt elpusztult, az ma már az összes termő területnek nem felét, hanem még egy tizedét sem képezi, tiszta jövedelmi elsőséget az északi parton Badacsony-Tomajnak adta át, mely ezt ugyancsak szőlőivel érte el. Ugyancsak e táblázatból kitűnik az is, hogy a balatonparti községek termő területe, mely a földadó-kataszter becslő munkálatai szerint 144.105 k. hold, a mezőgazgasági statisztika szerint 144.471 k. hold, tíz év alatt 366 k. holddal emelkedett. Hogyan oszlik meg e gyarapodás az egyes művelési ágak közt, valamint a e táblázat többi tanúságait az egyes művelési ágak ismertetésének keretében adjuk; itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a gyarapodást feltüntető ezen szám is csak 1 A szombathelyi kataszteri kerület előleges tiszta jövedelmi fokozat és sommás osztálykivonatainak összeállítása. Veszprémmegye kataszteri becslőjárásainak felsorolása a III., Zalamegyéé a II. füzetben található, a Somogymegyeieké a pécsi kataszteri kerület összeállításában foglaltatik. Az első kettő Szombathelyen 1882-ben, az utóbbi Budapesten (évszám nélkül) jelent meg.
