Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Negyedik fejezet: Lakás, táplálkozás, ruházat
208 A Balaton-melléki lakosság néprajza. kanapé van s ez előtt asztal ; a szoba egyébként ugyanolyan berendezésű, mint a sarkos. — A magyar házak némelyike ezt a párhuzamos berendezést csak részben vette át, a mennyiben az asztalt (39. á.: 2.) a szoba közepére állította ugyan, de a szoba udvar felé eső falához ágyat nem állított, hanem oda került vagy egy kasztens, vagy egy almáriom s nehány tulipános láda. A sarkos berendezés megvolt és megvan a némettypusú fülkésházaknál is (39. á.: 4.), csakhogy ezeknél a hátsó fal mentén levő két ágy a hálófülkébe kerül át ; mindegyik ágygyal szemben van egy-egy tulipános láda, az egyik a nő, a másik a férfi gúnyája számára. A két ágy helyét magában a szobában ilyenkor sublót, szekrény stb. foglalja el, de ezeket az ágyakat nem használják, ezek csak vendégágyak. Ha aztán a lakószoba szerepét a hátsó szoba veszi át s az első szoba tiszta- vagyis vendégszobának marad, berendezése ennek is párhuzamos lesz (39. á.: 5.). Agy, mint láttuk, kétféle van : ágy és lésza, ezt maguk csinálják, azt a vásáron veszik ; egyik se festett s a régi tornyos ágyak a Balaton mellékéről teljesen eltűntek ; a vásári bútor is csak barnára flóderozott, minden néprajzi jelleg nélkül. A balaton-melléki községek bútoraikat rendesen a veszprémi, füredi, szántódi, tapolczai és keszthelyi vásárokon szerzik be, azokon pedig ma már népies jellegű bútort nem kapni. A régi bútorok szebbek voltak; Fokszabadin, Siófokon, Endréden, Kőröshegyen máig is találni nehány igazán régi darabot, melyek magyaros virágfestéseikkel máig is díszét képezik a háznak ; ezek főként az enyingi vásárból erednek; Örvényesen, Aszófőn, s innen le Kővágó-Őrsig pedig több helyen berakott parasztbútorokat találtam, melyek a bakonyi svábok ma már lehanyatlott művészetét dicsérték. Az ágyban egyébként magas szarmazsák van, ezt lepedővel borítják, megrakják jól tarka czihás párnával, vánkossal, tetejébe terítik a dunnát, s az egészet letakarják az ágy terítővei. A nép télen-nyáron dunnával takarózik, <faklanyjuk (paplan) csak az uraknak van.» Az asztal négyszegű, négylábú, fiókos, a lábai közt lábvetője van. A sarokpadwaV van háta, ülődeszkája, lábvetője s a szabad végén karja, melynek profilizált faragása a templomi padok karjaira emlékeztet (1. a 40. ábrát). A régi faszéket vagyis balatoniasan karosszéket, melynek azonban karja nem volt, hanem fából való hátát nevezték karnak, a vásári egyszerű szék mindjobban Kiszorítja, pedig azok nemcsak szépek, hanem erős tölgyfából készülvén, rendkívül tartósak is voltak. Majd minden ház őriz még egy-egy ilyen karosszéket faragott háttal, melyekből nehányat 41. ábránk mutat be ; közülök az egyik, mely Bala- tonfo-Kajárról való, 1764-ben készült s ma is olyan, mintha még csak pár éve használnák. A régi házakban a sarkos berendezéshez tartozott a saroknak feldíszítése is; fogas-tálas volt felszegezve s arra rakták a tisztán díszítésre való virágos tányérokat és a fehér korsókat. Milyenek voltak ezek a fehér korsók, azt ma már senkisem tudta megmutatni, mert a hol még megmaradt a fogas (száz ház közül egyben), ott a fogakon már modern porczellán- és üvegedények függtek; még a fogas is megváltozott már, mert csak fogas, tálasa nincs. Pedig régen ezek is szépek voltak, mint azt az a balatonfő-kajári falba való almáriom vagy kászli mutatja, a melyet 40. ábra. A sarokpad oldala.
