Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Negyedik fejezet: Lakás, táplálkozás, ruházat
A fíalaton-melléki lakosság néprajza. 185 hogy: nem. A sártöméssel és kővel való építkezés a Balaton mellékén új, egyik sem került be 50—60 évnél régebben. Az igazi ősi balatoni ház sövényfondsos volt, ez volt meg mindenütt a Balaton-part falvaiban, ezt szorította ki a sártömés a déli, a kő az északi partokon. S miért? Mert a sövényfonásos házhoz sok és nagy fa kellett, az erdők pedig kipusztultak; és mert épen a sok faanyagnál a ház e formája igen gyúlékony, tűzveszélyes volt: az erdők pusztulása s a leégéstől, való félelem kényszerítette a népet ősi építkezési módjának elhagyására. S a nép e vallomása szószerint igaz; a Balaton mellett a legrégibb házak kora nem több százévesnél, s ezek sem kőből vagy sártömésből valók, hanem sövényházak. Ma már a sövényházak száma a Balaton mellékén igen kevés, de még mindig elég arra, hogy tanulmányozhassuk s kipusztulásuk időbeli menetét megállapíthassuk. így Kenésén a XIX. század első felében a házak csaknem mind sövényfalúak voltak, erdő még volt elég s a faszükség nem vezette az embereket más szilárdabb és tartósabb építő-anyaghoz; a század második felében, 1853 és 1857 közt maradt le ez az építkezés, hogy helyet adjon a sár- és kőházaknak. Balatonfő- Kajáron a XIX. század első felében csak kéménytelen sövényfalú házak voltak, ma ilyenekre csak a község legrégibb részében: a Korinthusban találunk. Alsó-Őrsön az utolsó sövényház 1881-ben pusztult el. Lovason sövényházra 30 év óta nem emlékeznek. Csopakon az utolsó sövényház a Steuner LőRiNCZ-é volt, de ezt 1875-ben benyomta az árvíz s akkor az újat már kőből építék fel. Arácson a régi sövényházakból csak egy maradt meg írmagul, az, a melyikben Kovács József lakik. Balaton-Füreden a XIX. század első felében csak sövényházak voltak, ezekből néhány máig is fenmaradt, köztük az, a melyikben Galambos Péter utódai laknak, a kőházak csak 1848 után jöttek divatba. Tihanyban a sövényházakból mindössze 3—4 maradt meg napjainkig; ezek a XVIII. század utolsó tizedéből valók s a Balaton-mellék legrégibb parasztházai. Aszófőn már mindössze csak három sövényházra emlékeztek, a három közül azonban tényleg csak egy állt még, a Tormás Ferenczé. Ügy Aszófőn, mint Örvényesen s Udvariban is megkülönböztették a magyar és a viiiczellér (sváb, német) házat, amaz sövényfalú, emez kőház volt; sövényház (örvényesen csak egy maradt meg, mert ma már a magyarok is vinczellér- házakat építenek; mint látni fogjuk, ennek a megkülönböztetésnek mélyebb typologiai alapja is van. Kővágó-Őrsön régen, a XIX. század első felében, csupa sövényház volt; a nemesi kúriák éppen olyanok voltak, mint a sövényházak; a kővel való építkezést a kúriákon kezdték meg, de ha kővel építettek is, a ház beosztása, berendezése csak olyan maradt, mint a sövényházaké, legfeljebb az egyes helyiségek voltak nagyobbak, tágasabbak. Badacsony-Toniajban 1848-ban nem volt öt köményes ház, a többi mind füstös vagyis kéménytelen sövényház volt; ma mindössze Tóth Imre telkén van még ilyen. Tördemiczen az utolsó sövény ház 45—50 évvel ezelőtt pusztult el. Szigligeten már 1826 óta nem építenek sövényházat. Balaton-Edericsen az utolsó sövényház 1852-ben égett le. A déli parton Foksza- badin nem találtam sövényházat. Kilitin az utolsó sövényház 1896-ban pusztult el. Endréden még van 2—3 sövényház, ilyen a Gecsei István-ó, a Forgács MmÁLY-é. Kőröshegyen magán a főutczán találunk még néhány sövényházat.^ Szárszón az utolsó sövényfalú ház Király jÁNOS-é volt, de az 1898-ban elpusztult. Innen kezdve le Vörsig, Balaton-Magyaródig mind több és több sövényfalú házat találunk az egyes falvakban, a mint hogy erre az erdők is későbben pusztultak ki, mint p. o. a Balaton északi partján.
