Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Negyedik fejezet: Lakás, táplálkozás, ruházat
A Balaton-m éllé ki lakosság néprajza. 179 kapu, a melyen immár éppen az egyszárnyúságot kivéve semmi sem emlékeztet a törzsalakra, a kerekes sövénykapura (8. á.: 15.). Ez az egyszárnyú deszkakapu azonban, mely 2 x/2—3 m. széles, már ugyancsak nehéz, s megragadni a szabad végét, megemelni s a tuzsár körül fordítani elég eró't kíván ; s épp ezért szükségszerűleg lép fel a további fejlődés, melynek czélja a kapu kezelésének könnyítése s mely abból áll, hogy a kaput két félre, szárnyra osztják, mindegyik szárnyat külön tuzsárral látják el ; így keletkeztek az egyszárnyú kapukból a kétszárnyúak, melyek a Balaton-melléki kapuk második főcsoportját képezik. A kétszárnyú kapuknak az egyszárnyúakból való leszármazását csak általánosságban mondjuk, s így ez nem jelenti azt, hogy ez az átalakulás a Balaton mellékén igazolható volna. Ez az átalakulás inkább a vidéki városokban történt meg, a hol a magas kapuknak védelmi jellegök is volt, s innen a városokból terjedt el a falvakba, kiszorítván az ősit, egyszerűt, melyet a nép «parasztosának, szegényesnek tartott, míg a városi kapukat rangosnak s a módos gazdához inkább illőnek találták, így volt ez legalább a Balaton mellékén, a hol a kétszárnyú kapuk csak az utolsó emberöltőben terjedtek el, a hol a nép maga megmondja, hogy ez a kapu városi, ilyen van Keszthelyen, Veszprémben, Székesfejérvárott stb., s a falukban azelőtt ilyen sohasem volt, legalább polgárembernél nem. A kétszárnyú kapuk a Balaton mellékén kétfélék: deszkásak vagy léczesek • míg az utóbbiak általánosak, az elsők különösen Meszes-Györökön jellegzetesek A deszkás kapukban kevés a változatosság, az mindössze a kapu tetejének vonalára terjed ki, mely majd vízszintes (8. á: ló.), majd fogascsipkés (8. á.: 17.), majd végül kerekcsipkés (8. á.: is.). Ezek a kapualakok az egyszárnyú deszkás kapu (8. á.: 15.) közvetlen alaki leszármazottjaiul is tekinthetők. A kétszárnyú léczes kapuk nagyobb változatosságot mutatnak, részint a léczek tagolt végződésében, részint a kapu tetővonalában, mely majd vízszintes (8. á.: 19.), majd a közép felé egyenes (8. á.: 20.), vagy íves (8. á.: 21.) vonalban emelkedő, majd hullámvonalas (8. á.: 22.). Ezeknek a kapuknak persze a nomenclaturájuk is más, mint a sövénykapuké; így -— magyarázatunkat a 8. á.: 22. rajzához kötve — a a középtartó, b kötésfa, c oldalfa, d léczfa, c kapnczölömp vagy kapuszárpa, g kaputnzsár. A kapuknak itt ismertetett 22 alakja, melyek számát lényegtelenebb variánsokkal akár félszázra is felemelhetnők, az egész Balaton mellékét jellemzi ; igaz, hogy olyan falu nincs, a melyben mind a 22 alak előfordulna, de mindegyikben előfordul 5—6, sőt nem egyben 10—-15 alak is; szám szerint a régi alakok a ritkák, minél fejlettebbek azok, annál többször ismétlődnek s az új jon épült házaknál már csakis kétszárnyú kapukat állítanak. A kapu a szekérnek, kocsinak való, gyalog ember a kis ajtón át lép a telekre. A kis ajtó eredetileg mindig a kapu mellett volt. Salföldön lerajzoltam egy olyan kerekes léczes kaput, melynél a léczezet két szakaszra oszlott, a rövidebb a kis ajtót képezte (8. á : 23.). Badacsony-Tomajban a kerekes kapuból fejlődött egyszárnyú léczes kapunak és a kis ajtónak közös ütközője volt (8. á.: 24.). A kis ajtó magassága s többnyire anyaga is a kaputól függ ; ha a kapu alacsony, a kis ajtó is alacsony; ha a kapu léczes vagy deszkás, a kis ajtó is léczből vagy deszkából készül, s ez egyaránt áll úgy az egy-, mint a kétszárnyú kapuk mellett álló kis ajtóknál is. Újabban azonban két körülmény különösen előmozdítja azt, hogy az 12*
