Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Negyedik fejezet: Lakás, táplálkozás, ruházat
NEGYEDIK FEJEZET. LAKÁS, TÁPLÁLKOZÁS, RUHÁZAT. I. A falvak. Mikor a magyarság a Balaton mellékét elíoglalta s partjain úrrá lett, hogyan tömörült a partokon ö maga, hogy a meghódított lakosság (a szlávság), nem tudjuk. Bizonyos az, hogy a mai lakott helyek, községek és puszták, túlnyomó része már elsó' királyaink idejében lakott hely volt, s hogy ezeken kívül volt még egy jelentékeny sora a lakott helyeknek, melyeknek ma csak egyes határnevek őrzik emlékét. Tekintve azt, hogy Magyarország akkori lakossága vajmi kevés lehetett s a lakott pontok száma a Balaton mellékén mégis több volt, mint ma, nyilvánvaló, hogy a lakott helyeken sokkal kevesebb ember élt s így a tömörülési góczpontok sokkal kisebbek voltak, mint ma. A magyarság nomád őskorának minden esetre igen jól megfelel a településnek az az első formája, a melyre a helynevekből következtethetünk ; minden telep : egy-egy család nyilván a hozzátartozó rabszolgákkal (később jobbágyok) együtt s annyi föld, a mennyi az együtt élő emberek és marháik ellátására elegendő. Később a háborús világ, a nomád élet fokozatos megszűnése, a földművelés terjedése, a várak keletkezése stb., a lakosságnak erősebb tömörülését, falvak alakulását eredményezte, melyek szervezetét már nem vérségi kapcsolat, hanem a közös érdek fűzte össze s a melyek elrendezésében kétségtelenül a lakosság túlnyomó többségének szokásai, ősi hagyományai érvényesültek. Az átalakulás folyamatának egyes állapotai előttünk ismeretlenek, a történelem nem jegyezte fel az egyes falvakról, milyenek voltak utczái, terei, nem őrizte meg térképeiket s be kell érnünk azzal a következtetéssel, a melyet a mai viszonyok tüzetes ismerete és az analógiák meglehetős valószínűséggel engednek meg, melyek azonban a Balaton mellékén 200 évnél régibb időre nem vonatkoztathatók, mert hiszen a mai lakosság egész kialakulása ebben az időben történt s a falvak egy része ebben az időben keletkezett, másrésze ebben fejlődött mai nagyságáig, alakjáig. A Balaton mellékén a lakosság tömörülésének módjában ma két egymástól teljesen különböző typust találunk. Az egyik typushoz csak három község tartozik, ezek : Gyenes-Diás, Vonyarcz- Vashegy és Almádi. Ezeket az jellemzi, hogy nincs belsőségük, következésképen nincsenek utczáik sem, a melyekben a házak szépen egymás mellé sorakoznának. A gazdának megvan a maga háza, körűié a háztája, istállója, pajtája és egyéb gazdasági melléképületei, ezek körül van a rétje, a szántója, a szőllője, mindez egyetlen zárt tagban ; aztán következik megint egy ilyen kerek zárt — kisebb vagy nagyobb — birtok s az egész község csupa ilyen zárt egyes birtoktestekből kerül ki (lásd az 1. ábrát). A település ezen alakja nálunk a hegyközségekből fejlett ki; Vonyarcz-Vashegy és Gyenes-Diás Keszthelynek, Almádi Vörös-Berénynek volt szőllőhegye, ezek azonban az .önálló községeket megillető összes politikai
