Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Harmadik fejezet: A népesség száma és elemei
A B a la t on-in el lék i lakosság néprajza,. 145 német falu («ein deutsches Dorf.»), a mennyiben Korabinsky többi balatonmelléki adatai alább mind megerősítést nyernek, nincs okunk ezen adat hitelességében sem kételkedni. Endréden az 1880. és 1890. évi népszámlálás csak 1, illetve 8 németet mutat lei. FÉNYES-nél magyar faluként szerepel. Korabinsky német falunak mondja, Vályi 1796-ban «elegyes magyar falu»-nak, a második kiadás kéziratában «elegyes magyar és sváb falu»-nak írja. A hagyomány itt biztos kalauz; a nép szerint ugyanis 1790-ben és ez év után Endrédbe a fehérmegyei Moórról németek telepedtek be, azok a mai Endrédnek a lapba eső részét szállták meg, s azt ezért Német-utczának is nevezték el; a német nyelvet a moóriak utódai 25—30 évvel ezelőtt elhagyták, ma már mind magyarok, németül már a vének sem tudnak, de azért német eredetükre s eredetük helyére, Mórra egyenkint emlékeznek. Ezeket a családokat névleg is ismerjük, a mai lakosságban 53 családdal s így mintegy 265 lélekkel szerepelnek, a mi Endréd mai lakosságának több mint 14°/0-át jelenti! Tekintve azonban azt, hogy Korabinsky könyve 1786-ban jelent meg s így az ezt megelőző évre vonatkozik, míg a hagyomány az 1790. évet említi, fel kell tennünk, hogy Endréden már e moóri település előtt is volt németség. Ugyancsak a moóri eredetű németek utódai közül mondták nekem a legöregebbek, hogy az ő idejükben a torvaji eredetű Mirá- kovicsok és az ősküi eredetű Hibacsekek még tótul beszéltek. A Mirákovicsok közül ma még négy család él, ezek Endréden törzsökösek, mert már a XVIII. század anyakönyveiben szerepelnek s így bevándorlásuk is Torvajból a XVIII. században történt. Hibacsek ma már csak egy család van, ennek ősei a XIX. század elején kerültek Endrédbe a veszprémmegyei Ösküről, a hol még az 1890. évi népszámlálás is talált 16 tótot. Igaz, hogy Torvajon az említett népszámlálás szerint tót egy sincs, de a PESTY-gyűjtemény torvaji lapján (Pesty: mse.) a következő adatok állanak: «Puszta volt az 1732. évig, ekkor szállta meg Ráncsik Pál nevű egyén negyedmagával Barsmegyéből, a bevándorlók tótok voltak, vallásra nézve evangélikusok»; ez adatok eléggé bizonyítják a torvajiak eredetét és azt is, hogy ezek nem szlavóniaiak, nem vendek, hanem igazi tótok (barsmegyeiek) voltak. Zamárdiról már említettük, hogy a PESTY-gyűjteményben megőrzött hagyomány szerint «a szomszédos erdőkben elrejtőzött németekből és tótokból inpopuláltatott» ; nyilvánvaló, hogy a népesség magyar magvához itt is járultak nemzetiségi elemek, noha számuk nem mutatható ki; ma már horvátja, tótja nincs, németje 1880-ban 1, 1890-ben 3 volt. Az ősi családok közt azonban szerepel Friesz 7, Kránicz 7, Matyikó 14, Tráknyák 1 családdal s ezek a nevek a hagyományt csak megerősítik; az utolsóról különben azt mondják, hogy ennek őse volt a falu első megszállója. Kőröshegyen 1880-ban 10, 1890-ben 8 német volt a népszámlálás szerint; e németek maradékai annak a 6—8 hienczeredetű családnak, melyek e század folyamán telepedtek be Kőröshegyre Vasmegyéből; egyenes utódaik mondják, hogy öregeik még tudtak németül, s a német szó csak rajtuk fiatalokon maradt el; a kőröshegyi magyarok ezeket a hienczeredetűeket arról ismerik fel, hogy ezek a «szakajtó kosar»-at «csupor»-nak nevezik. A hienczek utódai ma hat családot képeznek. Faluszemesen, Felién és Bogláron az 1880. népszámlálás szerint 56 német volt, mely szám 1890-ig 50-re sülyedt. A helyszínén azonban arról győződtem meg, hogy az adott esetek túlnyomó többségében a német itt csak a nyelvet, de nem a nemzetiséget, a fajt jelenti; s három községnek ugyanis ennyi németje csak azoknak A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. III. k. 2. r. 10
