Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Első fejezet: A Balatonpart községei
A Balaton-m el léki lakosság néprajza. 5 nek. — Az ev. reformátusok száma 410, anyaegyházuk 1700-ban keletkezett, anyakönyvük az 1730. évvel kezdődik. — Az ágostai hitvallásuak száma 9, anyaegyházuk Tabon van. — A zsidók száma 58, s az ádándi anyaegyházhoz tartoznak. Először 1082-ben fordul elő «villa Endered et altera Endered» néven, majd Endrédi, Endréd (inferior et superior), Endreed, Endrid, Olsoendred, Also Endréd néven. A leveldi karthauziaknak, a budai és fejérvári káptalannak s a veszprémi káptalannak voltak itt részeik (Csánki, II. 603.). Nevét kétségtelenül róm. káth. egyházának védszentjétől Andrástól kapta. 3. Zamárdi. (X = 35° 37', <p = 46° 52' 45"; H = 104 132—235 m.) Kisközség, Endrédtől 4'3, a Balatontól 0'9 km. távolságban, melyhez hozzátartozik Szántód puszta; 134 házzal, 898 lakóval, 8424 kát. hold területtel. Van postahivatala, postatakarékpénztára, Szántód pusztán vasúti állomása és távíróhivatala meg réve (Tihanyba). Fürdő- és nyaralóhely (1. Boleman, 41.). Birtokosai a tihanyi apátság és a község. Nemzetiségi tekintetben 3 németet kivéve, a többi mind magyar, más nemzetiség nincs. Vallási tekintetben a többség, 864 lélek, róm. katholikus ; a XIV. században keletkezett plébániája 1785-ben restauráltatott ; temploma a Boldogságos Szűz születésének szenteltetett fel; patronusa a tihanyi apátság; anyakönyve az 1785. évvel kezdődik. — Az ev. reformátusok száma 7, az ágostai hitvallásuaké 5, mindkettő anyaegyháza Tabon van. — A zsidók száma 22 s az ádándi anyaegyházhoz tartoznak. Először 1082-ben említik Scamard néven, majd Zamard et aha Zamard, Zamard, Samard, Eghazaszamard et alia Zamard, Eghazaszamar et Lywkzamar, Liczamard, Likzamard, Lyukzamar, poss. Zamard, Eghazas Zamard, poss. Balaton melleky Zamard alakokban fordul elő, mint látható több Zamárdi is volt s 1436-ból öt ily nevű helységet ismerünk és pedig : Possessio Eghazaszamard, Zamard, Felse- zamard, Lykzamard és Kyszamard. A veszprémi káptalané, a fejérvári káptalané, a leveldi karthauziaké, a fejérvári karpapoké, a Kővágó-örsi vagy Battyáni családé s általa részben a veszprémvölgyi apáczáké, végül köznemeseké volt (Csánki, II. 657.). Nevének eredetéről Pesty Fr. gyűjtője Visy István jegyző 1864-ben ezt írja : «Hagyomány szerint régenten volt itt egy falu Kis-Szent-Martir, melyet tatárok elpusztítottak; a templom elpusztítása után később is találtak az ott volt templom helyén egy követ, melyre az volt vésve : Szent Mártir. így (a mai község) a templom és falu elpusztítása után csak sokkal később inpopuláltatott. A monda szerint ezen falunak körében is sok erdőség találtatván, (az abból jövő) sok és többféle német és tót emberek magyarul beszélni nem igen tudtak, (a falu) elferdítésből Kis-Szent-Mártir (helyett) Sza-márdin vagy Sza-mártin etc., s csak később a mostani században, mintegy 1832-ben Zamárdi falunak neveztetett meg». Ez a feljegyzés igen érdekes, ha kellő kritikával tudjuk olvasni. Csánki adataiból világos, hogy a Zamárdi ősi név s nem 1832-ből való; a nép ma is Szamárdinak ejti s hogy ez a kiejtés is ősi, bizonyítják a helynévnek azon régi alakjai, melyeket Se- és S-sel írtak; a Balaton mellékén általánosak a csúf- és gúnynevek s a zamárdiaknak ma is el kell hallgatniok a község neve miatt egy-egy jó vagy rossz élezet. Természetes bennök a vágy, hogy
