Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Harmadik fejezet: A népesség száma és elemei
118 A Balaton-melléki lakosság néprajza. A míg tehát a tíz év alatti szaporodási százalék a r. katholikusoknál 14‘08, az ágostai hitvallásuaknál 9'62, addig az ev. reformátusoknál csak 134 volt! Ismét ugyanaz az rettenes tanúvallomás, melyet minden számunk megtesz a törzsökös magyarságot képviselő reformátusok ellen. Ha a természetes szaporodás vizsgálata czéljából egyenkint átnézzük községeink adatait, látjuk, hogy azok kétfélék a szerint, hogy a születések és halálozások különbözete a lakosságnak természetes szaporodását vagy apadását mutatja-e. Hogy ilyen kétféleség egyáltalában van, az már magában is végtelenül elszomorító jelenség, de még elszomorítóbb az, hogy ez csaknem kizárólag ismét a lakosságnak református e'emét sújtja. A falvak között ugyanis csak egyetlen egy van olyan, a melyben a katholikus lakosság 10 év alatt természetes úton nemcsak nem szapo- dott, hanem fogyott s ez Lovas, a hol 21 születéssel szemben 23 halálozás áll szemben. A reformátusoknál ellenben az ilyen községek száma felmegy 6-ra s ezek a következők: Endréd, B.-Füred, Csopak, Paloznak, Lovas és Balatonfő-Kajáp melyeknek református lakossága 10 év alatt természetes úton 101 lélekkel apadt meg s így az egész lakosság természetes szaporodásának tulajdonképeni főösszegét, a táblázatban kimutatott 5354-et 101-gyel 5253-ra, 11'44%-ról 1 l‘23°/0-ra apasztotta. Minthogy 1880-ban a kutatásoknál figyelembe vett népszám 46,780 volt s 1881 elejétől 1890 végéig a természetes szaporodás 5253 embert tett ki, az 1890. év végén — vagyis mikor a népszámlálás végrehajtatott — a lakosság számának 52,033-nak kellett volna lennie; ámde az 1890.-nek megfelelő népszám nem volt több, mint 50,875, s így ez azt jelenti, hogy a népszám 1158 lélekkel volt kevesebb, mint a mennyinek csak a természetes szaporodás útján lennie kellett volna. Nyilvánvaló, hogy ez a hiányzó lakosság azért hiányzik, mert kivándorolt. A lL23°/0 (= 5253)-nyi természetes szaporodásból tehát 2‘48% (= 1158) kivándorolt s így végeredményben a figyelembe vett lakosság tényleg csak 8'75 (= 4095) % Icai szaporodott. Igaz, hogy a 108. lapon közölt adatok szerint a Balatonpart lakossága 1881-től 1890-ig 814%-kal szaporodott s így a két helyütt kimutatott szaporodás közt 0'61°/o különbség mutatkozik, de ne feledjük, hogy a 108. lapon közölt adat az egész lakosságra, míg az itt közölt adat annak csak 91%-ára vonatkozik s így a szaporodási százalékok közti különbség a népszámok közti ezen különbségből származhatik. A kivándorlást mutató 1158 lélekszám azonban már maga is különbözet; a kivándorlás tényleg sokkal nagyobb volt, mint azt táblánk utolsó rovata mutatja, a hol 2181 személy szerepel. Csakhogy a községek itt ismét kétfélék; vagy olyanok, hogy az 1890-ben bennük talált népszám nagyobb, mint a mennyinek a tíz évi természetes szaporodás figyelembe vétele mellett lenni kellett volna, vagyis lakosságuk a természetes szaporodáson felül még bevándorlással is gyarapodott; vagy olyanok, hogy az 1890-ben bennük talált népszám kisebb, mint a mennyinek a tíz évi természetes szaporodás figyelembe vétele mellett lennie kellett volna, vagyis a lakosság száma a természetes szaporodás daczára is kivándorlással apadt. Az 1881-től 1890-ig terjedő 10 év alatt bevándorlás által gyarapodott a református lakosság Zánka, Balaton-Füred, Arács, Csopak, Alsó-Örs, Almádi, Vörös-Berény és Balatonfő-Kajár községekben, a katholikus lakosság Kiliti, Boglár, Égenföld, Keszthely, Gyenes-Diás, Vonyarcz-Vashegy, Meszes-Györök, Balaton-Fderics, Tördemícz, Badacsony-1 omaj, Salföld, Rendes, Kővágó-Örs, Szepezd, Udvari, Örvényes, Aszófő, Arács, Kövesd, Paloznak, Lovas, Almádi és Vörös Berény községekben; Ellenben
