Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Harmadik fejezet: A népesség száma és elemei
A fíalaton-melléki lakosság néprajza. 113 falut is, a melyekben az ágostaiak eddig egyáltalában nem voltak képviselve, névleg Endréd, Kiliti, Zamárdi, Kőröshegy, Szárszó, Lelle, Bal.-Szent-György, Vörs, Zalavár, Vonyarcz-Vashegy, Bad.-Tomaj, Tördemicz, Salföld, Rendes, Aszófő, Udvari, Tihany, Bal.-Füred, Arács, Csopak, Kövesd, Lovas, Alsó-Örs, Almádi, Vörösberény és Fokszadi községeket, s így 1880-ban az ev. ágostai hitvallásúak a Balatonpart 40 községében laktak s csak 10-ből hiányzottak. 1890-ben ez a szám lement öttel, a mennyiben öt községet, névleg Feliét, Vörsöt, Aszófőt, Udvarit és Őszödöt az ágostaiak 1880. és 1890. közt elhagyták, de emelkedett hárommal, a mennyiben Ordán, Bal.-Magyarodon és Örvényesen, a hol azelőtt ágostaiak soha sem voltak, 1890-ben képviselve vannak s így az ágostaiak által lakott falvak száma 1830-tól 1890-ig 14-ről 38-ra emelkedett s 1890-ben mindössze 12 faluban nem laktak ev. ágostaiak és pedig Felién, Yörsön, Aszófőn, Udvarin, Őszödön, a hol ugyan időközben ágostaiak megjelentek, de később visszahúzódtak, és Csehiben, Bal.-Berényben, Bal.-Keresztáron, Egenföldön, Gyenes-Diáson, Meszes-Györökön és Paloznakon, a mely községekben az ev. ágostai hitvallás a XIX. században egyszer sem volt képviselve. A zsidók 1827-ben a Balatonpartnak 28 községében voltak elterjedve, ezek: Kiliti, Endréd, Kőröshegy, Szárszó, Faluszemes, Lelle, Lengyeltóti, Bal.-Keresztár, Vörs, Keszthely, Bal.-Ederics, Tördemicz, Bad.-Tomaj, Salföld, Kővágó-Örs, Zánka, Akaii, Tihany, Udvari, Aszófő, Bal.-Füred, Lovas, Alsó-Örs, Vörös-Berény, Kenese, Bfő-Kajár, Fokszabadi, Siófok. 1830-ban e 28 község közül elvesztették Vörsöt, Tihanyt, Akaiit, Aszófőt és Bal.-Edericset, mivel falvaik száma 28-ról 23-ra szállt le, de nyertek hat áj községet: Bal.-Berényi, Bal.-Szent-Györgyöt, Őszödöt, Szigligetet, Szepezdet és Kövcsdet s így 1830-ban a zsidók által is lakott községek száma 29 volt. 1841-ben a zsidók elvesztették Vörsöt, de meghódították Boglárt, Csehit és Zalavárt s így a zsidók által lakott községek száma 29-ről 31-re emelkedett. 1851-ben az 1830-iki falvak közül Bal.-Keresztár, Bal.-Szent-György, Udvari és Kövesd kivételével megmaradt valamennyi, tehát a 29-ből 25, az 1841-iki üj hódításból megmaradt kettő, Boglár és Zalavár s így 1851-ben a zsidók által lakott falvak száma 27. Az 1865-iki évben a zsidók által 1827-ben lakott 28 faluból megmaradt 20: Kiliti, Endréd, Kőröshegy, Szárszó, Faluszemes, Lelle, Lengyeltóti, Keszthely, Tördemicz, Bad.-Tomaj, Kővágó-Örs, Bal.-Füred, Lovas, Alsó-Örs, Zánka, Vörös-Berény, Kenese, Bfő Kajár, Fokszabadi, Siófok; ehhez járul az 1830-iki áj hódításból 4: Őszöd, Bak-Berény, Szigliget, Szepezd, az 1841-iki üj hódításból 2: Boglár és Zalavár; továbbá mint 1865-iki áj hódítás Meszes-Györök, mint 1865-iki visszahódítás Kövesd s így 1865-ben a zsidók által megszállt falvak száma 28 volt. Az 1865-ik évig 10 olyan falu volt már, a hol a zsidók ideiglenesen megjelentek, de utóbb azokból elvonultak; így Bal.-Edericsen, Akaiiban, Aszófőn, Tihanyban ott találjuk őket 1827-ben, de eltűntek onnan 1830-ban; ugyancsak 1827-ben ott voltak Bal.-Keresztáron és Udvariban, de 1851-ben onnan is eltűntek; Bal.-Szent-Györgyön megtelepednek 1830 ban, hogy elhagyják azt 1841-ben; Csehiben megtelepednek 1841-ben, de már 1851-ben elhagyták azt; Vörsöt megszállják 1827-ben, de elhagyják 1830-ban, 1841-ben azonban ájra meghódítják, hogy 1851-ben ismét elveszítsék; hasonlóképen Salföldet is kétszer szállják meg 1827-ben és 1850-ben s kétszer vesztik el 1841-ben és 1865-ben. Ennek a 10 községnek A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. III köt. 2. r. 8
