Jankó János: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi és embertani földrajza. 2. rész: A Balaton-melléki lakosság néprajza (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1902)
Harmadik fejezet: A népesség száma és elemei
HARMADIK FEJEZET. A NÉPESSÉG SZÁMA ÉS ELEMEI. I. A Balatonpart népessége 1720-han. A magyarság, elfoglalván mostani hazáját, épp ágyúra lett a Balaton mellékének, mint Magyarország többi részeinek. Láttuk, hogy a községnevek egy része s a helynevek túlnyomó tömege tiszta magyar s magyar volt már az első' királyok idejében is. Ez időből való okmányaink a Balaton mellékén más nemzetiséget mint magyart, nem ismernek, nem említenek. Ha a honfoglaláskor a hódító magyarok a Balaton mellékén más nyelvű, más nemzetiségű népet találtak, azt magukba olvasztották, úgy hogy az történelmi nyom nélkül tűnt el. Sem Magyarország, sem a Balaton-mellék népességének számáról és nemzetiségi viszonyairól a XVII. század végéig semmiféle hiteles adatunk nincs. S az ilyen adatoknak a mai lakosság megértése szempontjából, ha előkerülnének, sem volna nagy jelentőségük. Igaz, hogy a tatárjárás a Balaton-mellékét meglehetősen megkímélte, de annál jobban felforgatta, szétdúlta és összerázta azt — mint egész Magyarországot — a török háborúk másfélszázados viharja. Kő kövön nem maradt a szó szoros értelmében, a falvak elpusztultak, a nép az erdőkben rejtőzött el, az egyházi élet megszűnt, a nemesség elmenekült, a török megtelepült, a földet a saját híveinek, a vele jött ráczoknak1 osztogatta, egyébként pusztított, rabolt és gyilkolt, a hol csak lehetett. De hát a török uralomnak is vége lett, azt követte a belső forrongások rombolása s a XVIII. század hajnalán Magyarország s vele a Balaton- mellék is csaknem teljesen letarolt terület képét tárja elénk. A XVIII. század kezdete, szabatosan megjelölve az 1720.—21. év az, melyről Magyarország népességéről az első meglehetősen pontos adatok állanak rendelkezésünkre. S éppen ez időszak, mely történetileg is a legemlékezetesebbek közé tartozik, Magyarország mai lakosságának kialakulásában is a legjelentőségesebb. «Ez III. Károly koronás király hosszú és jelentős uralkodásának legelső szaka, melyben a szatmári béke véget vetett a hosszú és romboló belmozgalmaknak, melyben a posszarováczi béke befejezte a sok százados török harczokat s lényegileg visszaállította a magyar államterület épségét, melyben a pragmatika sanctió- nak nevezett 1723 : 1. és II. t.-czikk még szorosabbra fűzte a magyar nemzet és ősi uralkodó családja viszonyát s a védelem közösségének elvi kimondásával köz1 Csányi F. : Lapok Somogymegve múltjából, Kaposvár, 1889. 6. 1.
