A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
172 A Balaton környékének archaeoîogiàjâ. Arácson, mint hallottam, volt különben még egy római kö az országút mellett, Kis MiHÁLY-nál, a falsarokba berakva, de ez a kő eltűnt, a mikor a kőkerítésfal bedőlt és Kis MiHÁLY-né, a kié később a ház lett, egy léczpalánkkal helyettesítette. Kis MiHÁLY-né háza a Savanyúvíz felé vezető út baloldalán a harmadik. Egy római telep feküdt Arács alatt, délkeletre, Kis Mihály szőlejében a Séd jobb partján s azon túl a balparton Fejes István s szomszédjainak szőleiben, mintegy 1V2 holdnyi, egészben véve lapos területen, melyen szerteszét mindenfelé római tégladarabokat találtam. Innen került elő az a mészkőből faragott oszlopfő, melyet Fejes Pál udvarában, a pitvar alatt láttam, de a mely azután eltűnt. 1899-ben egy római téglasírt is találtak ottan, valamivel lejebb, délre, melyről akkor Lóczy Lajos a Nemzeti Múzeum régiségtárának jelentést tett. A legnevezetesebb és legismertebb római leihely ezen vidéken Kövesd alatt, egészen közel a Balaton partjához, egy dombszerű magaslaton fekszik. A köznép Kőkoporsódülőnek hívja, bizonyára azért, mert valamikor ott egy római sarkophágot találtak, a mely azon a vidéken, hol ritkán akad sarkophág, méltán kelthetett feltűnést. Ennek a kőkoporsódülőnek legkiemelkedőbb része, a hol a római falmaradványok a legsűrűbbek, Palotai kanonok birtoka volt. Az a hypocaustum is, melyet Kósa János tudósítása szerint Csopakon 1848- ban kiástak, nyilván ezen helyen állott. Megemlítik Ipolyi, az Arch. Közlemények 11. kötetének 266. lapján és ennek nyomán Arneth a Jahrb. der k. k. Central- Commission 1856. évfolyamában. Mint aztán Romer az Arch. Közlemények IV (1864j 165. lapján írja, később, 1864-ben is, ezen év nyarán, mikor ott Krascsenits Béla új szőllőt akart ültetni s az ekevas kődarabokba akadt, mintegy 160 ó^-ölnyi területen látható alapok kerültek napfényre. Ezen helyen — úgymond Römer — mely Csopak déli oldalán fekszik egy dombon, melyet a nép a kőkoporsó-dombnak nevez, nagymennyiségű római tégla és mintegy 40 db. római érem találtatott. Az alapfalakat akkor Szombat István megyei tisztviselő tudósítására Feszl pesti építész felmérte s «a beadott rajzvázlat az Arch. Bizottmány leltárába, alkalmas időben való felhasználás végett, letétetett». Később, két év múlva pedig azt írta Römer az Arch. Közlemények VI (1866) 164. lapján, hogy ezen dombon találták a CIL III. kötetében 4143 alatt közölt feliratot s hozzáteszi, hogy ott ásás alkalmával romokra akadtak, «többek között egy sokosztályzatú épületre, melyben nagy szobák és hosszú futó folyosók voltak», de ezen romokat betemették. Az a feliratos kő akkor Köveidre Szalai molnárhoz került (Pesti Napló 1866. évf. 176. sz.) s most is ott van a malomban, egy oszlop támaszául felhasználva. A négyszögű koczka hosszúsága 45, szélessége 40, magassága 12 cm. De a feliratot, minthogy a kő befelé fordított oldalán áll s az hozzáférhetetlen, csak Romer leírása után, a melyet a CIL is átvett, közölhetem. Mindössze Dianae Aug{ustaé) saciruní).
