A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
148 A Balaton és vidéke a történeti korbán. tűnik ki, hogy Pál püspök, már mint a glogonczai prépostság kormányzója, keresi jussát a zalavári apátsághoz. S midőn nevezett kormányzó részére az apátságot a vett parancshoz képest visszafoglalni akarták, a Marczaliak emberei kopjákkal űzték el a kormányzót, az iktatásra kiküldött Temesközi László alkormányzó és Tamás kapornaki fráterrel együtt. Amikor pedig ezek Egenföldön Marczali Györgyöt felkeresték és előadták neki a történteket, ez határozottan kijelentette, hogy — miután a hadba vonult testvéreinek szándékát ez ügyre nézve nem ismeri, — az ő nevükben nem határoz, ő maga azonban az apátság visszaadása ellen torkaszakadtáig küzd. S hogy ennek tanujelét is adja, harmadnapra a Kádán megvonult beiktató bizottságot fegyvereseivel szétverette.1 Pál püspök Zalavárba többé vissza se jutott. A Marczaliak hősködésein kívül említhetjük még a három Rozgonyi : János, Rajnald és Oszvald támadását 1443-ban Kanizsai János fia Imre és László fiai Miklós és Lászlónak Kanizsa vára ellen, melyet — miután Bakonaki Török László és Nádasdi Oszvald várnagyok és társaik nem tudtak megoltalmazni — reá bíztak Alsólendvai Bánfi István fiaira István és Pálra, kiket hűségre felesketvén, a várba befogadtak s egyúttal felkértek arra is, hogy a Rozgonyiak fogságában sínylődő Kanizsai Imrét szabadítsák ki.1 2 Nevezett várnagyok egyúttal uraik szakállára házasságközvetítőül lépnek fel. Megígérik, hogy egyik a Kanizsaiak közül, — aki éppen korra nézve illőbb lesz, — el fogja venni a várvédő Bánfi István úr leányát, Doroty- tyát. De be nem teljesedett a közmondás, hogy „várt leány várat nyer,“ mert Dorottya kisasszonyt éppen a támadók egyike, Rozgonyi János vette el s csak ezeknek leánya, Klára lett Kanizsai Miklós fia György neje. Sok háborgatásban volt ugyan részük a Petőknek, de maguk se maradtak tétlenek. S habár a támadó Marczaliakkal szemben csak a védelemre szorítkoztak, mégis másokkal — mint pl. a városlödi (Leveld) karthausi kolostorral szemben — már támadólag lépnek fel. A monostornak Nagy Lajostól nyert Tapolcza nevű mezővárosát és abban a Bold. Szűz Mária egyházának köveiből épített erősségét elpusztították s ugyanott egyéb károkat is okoztak.3 A hatalmaskodásokból a zalavári apátságon kívül kijutott más egyháznak is. így pl. a pannonhalmi konvent, az országos tanács megkeresése folytán 1447-ben4 Mihály bakonybéli apát részére vizsgálatot tart a fehérvári káptalannak több Nagh- fylei és Kysfilei tizedelője által az apátság balatonfekayari birtokán elkövetett több- rendbeli hatalmaskodás ügyében. Ezek között nem utolsó az sem, hogy megtámadták fegyveresen az apát házát és kúriájáról elvittek két jó hátaslovat. Az a közönséges hatalmaskodás sem tizedper számba vehető, hogy Bodo Miklós a fehérvári Boldogságos Szűz Mária egyház prépostja, Unyomi (de Wnyan) Miklós veszprémi várnaggyal, „nem tudni mi által vezéreltetve, s mert nem lévén semmi joguk hozzá, bizonyára csak vakmerőségből“ — mondja a megidéző esztergomi vicarius 1453. évi levele — jogtalanul eltulajdonították a veszprémi káptalannak járó ereki, diáki és nyirági tized több éves összegét, bizonyos Barnabas veszprémi 1 Zalav. lvt. Loe. 3. Fasc. 1. No. 4. — Z. O. II. 273. oki. 3 Z. O. II. 256. oki., ehhez 265. oki. 3 A pesti országgyűlésen azonban Szécsi Dénesnek 1448 május 28-án kelt s közjegyzőileg hitelesített oklevele szerint a vádlott és kárvallott kibékülnek (Z. O. II. 270. oki.). 4 H. O. II. 293—295. 11.
