A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
114 A Balaton környékének archaeologiâja. úgy a mint azt Hencz Antal fölvette. Römer azonban közelebbről — úgy látszik — nem igen foglalkozott ezen halmokkal és más sem volt abban a helyzetben, hogy azokat rendszeresen felásatta volna. Érdemleges kutatást legfeljebb Csák Arpád végzett, a mikor mint még 19 éves fiatalember, 1884 előtt az egyik halmot felásatta. Lipp «A keszthelyi sírmezők» czímű munkája 2. lapján említi, hogy Csák egy guggoló csontvázra akadt, mellette fekete cserépdarabok hevertek, alatta pedig faragatlan kőlapokból összetákolt rekesz volt, melyben egy nagy, szabályos idomú fekete agyagcsésze állott. Mint Csák Arpád velem közölni szíves volt, ezen, a Sümeg felé fekvő első halom felásatásánál akkor a következő megfigyeléseket tette: A humus alatt egy bazalt- és lávakőréteg volt, leöntve mészszel s ebben feküdt guggoló helyzetben a csontváz, körülötte elporladva szarvasagancsrészek, vaddisznóagyarak és egy csészealakú edény. Mélyebben, a csontváz alatt volt a kamra, mely hat nagy bazaltlapból állott s a föld színével egy vonalban feküdt. Ebben a kamrában pedig mindössze egy vastag falú, sötétszürke színű edény töredékei voltak, a mely edénynek még eddig másutt nem igen látott díszítménye volt: egy zegzug- vonalban menő bronzpánt, mely az edény nyaka alatt volt reá applikálva. Persze csak egy kis darabja maradt fenn, a melyet annak idején Csák ÁRPÁD-nál láttam és később Hampel József lerajzoltatott, de nem publikált (154. ábra). Legutóljára Darnay Kálmán írt a tátikai halmokról az Arch. Értesítő XIX (1899) 277. lapján s ott felsorolja, hogy mit találtak három halomban, de ezen adatok régebbi kutatások eredményei. O maga, mint ezen leírásából kitűnik, csak az egyik halom felásatásába fogott bele, ezt is abbahagyta, mielőtt a sírig leért. Ha Csák Arpád ásatásából akarunk valamit következtetni s másból ez idő szerint nem igen lehet következtetni, ezen halmok mniden valószínűség szerint a praehistorikus idő azon késői korszakából származnak, melyet hallstatti kornak nevezünk. Mint Csák Arpád nekem előadta, Zalaszántóhoz közel, Tátikától nyugatra a kovácsi pusztán került volna egy bronzlelet napfényre, mely mint Bachár Antal ajándéka jutott a Balatoni Múzeumba. A leletben van három nagyobb, lepényalakú öntőrögtöredék, egy idomtalan bronzdarab, egy csonka lándzsa, tokos és füles vésők három töredéke, egy egész, de kettétört bronzsarló a félkörívű sarlók fajtájából és két karperecz. A sümegvidéki leihelyek közül azok, hol római nyomokra akadtak és nem esnek Sümegtől északra : az egyik hely Sümegcsehi falunál fekszik. Már Romer feljegyezte (JK. I 106. 1.), hogy Csehin Petlanovits esperes neki a téglási dűlőről CRN bélyegü téglákat mutatott s aztán a 42. sz. jegyzőkönyvében (12. 1.) még megemlíti, hogy ilyen téglák — Petlanovits állítása szerint — Sümeg mellett a nagy erdőben is előfordulnak. Ezt a helyet közelebbről Ádám Iván ismertette az Arch. Értesítő XIV (1880)217. lapján. Csehi falu keleti végén — úgymond — talán 200 lépésnyire az utolsó 154. ábra. Cserépdarab az egyik tátikai halomból (természetes nagyságban).
