A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
112 A Balaton környékének archaeologiája. melynek átmérője 41/2 cm. s a domború testű, sima huzal öt csavarodást tesz, továbbá 3 darab füles, szívalakú csüngődíszből (2), minők máshonnan is ismeretesek, de ezek épp oly kis példányok, mint a karspirális, a melylyel együtt nyilván valami gyermeksírból kerültek ki. Zalaszántó alsó végénél a mély út mellett körülbelül 30 év előtt találtak egy római sírt és a kis kőládát Csák Arpád bevitette Keszthelyre. Aztán, a mire Darnay Kálmán figyelmeztetett, benn a faluban, a templom fölött az utcza nyugati oldalán, Lázár Miksa szérűskertjében burgonyaverem ásása alkalmával 1905-ben őszszel egymás mellett került napfényre két római sir. Az egyik egy kőláda volt, de fedele 3 darabból állott, s ebben egy női csontváz feküdt, mellette egy nagyobb füles, kerektestű, körülbelül 1x/2 liter ürtartalmú üvegpalaczk, s egy másik kis összetört üveg, a lábainál pedig egy kis hengeralakú bronzedény. Ezt s az ép üveget Darnay megszerezte a múzeuma számára. A másik síi téglákból állott s kőlapokkal volt lefedve. A téglákon a Gyenesdiásról már ismert CRN bélyeg fordul elő. Ebben egy férficsontvázat találtak, azonkívül egy vaslándzsa- hegyet, egy üvegedény töredékeit és egy bronzövcsatot. A Zalaszántón túl északnak álló Tátikahegy oldaláról Csák Árpád mindössze egy átfúrt kőbaltát kapott. De alatta egy sereg halóin emelkedik, melyek egytől-egyig, mint azt már sokaságuk, meg nem nagy méreteik mutatják, nem a természet alkotásai, hanem emberektől származnak és régi idők emlékei. A legtöbb halmot Tátika tövében, délre a Hamvas nevű községi erdőben találjuk (152. ábra). Itt a Szántóra vezető mezei út két oldalán sik területen Romer 82 halmot jegyzett föl, melyek egyes kisebb-nagyobb csoportokban állanak. Ezek a halmok többnyire alacsonyak (1 — 11/2 m. magasak) s csak egyik-másiknak van nagyobb átmérője. Ezektől elkülönítve, de nem messze tőlük az ú. n. Várréten, mely Tátika alatt, annak nyugati oldalán terül el, a Kövesér és az országúti erdő között, szintén síkon, északdéli egyenes vonalban, Romer szerint hét, az én számításom szerint egymásután 13 halom látható, a melyek átlag mind nagyobbak, mint az előbbiek. Az északi a legkisebb, míg a legdélibb a legnagyobb (153. ábra). Ez, tetején tölgyfákkal, 7—8 m. magas lehet s kerülete 180 lépés. A következő halom, melynek teteje szintén fákkal van benőve s 90 lépésre emelkedik az előbbitől, ezt nagyságra megközelíti, csak valamivel alacsonyabb, 5—6 m. magas s szabályosabb alakú. A harmadik halom, másfélszer annyi távolságban, még alacsonyabb, csak 2 m, magasnak látszik, teteje egyenletes és legelő, de északi szélén le van metszve. Ugyanannyi a távolság a harmadik és negyedik domb között, mely utóbbi szintén le van szántva, csak 1'/., m magas lehet és tetején a behorpadás onnan származik, hogy a közepét négyszögben leásták. Hasonló az ötödik dombnak a teteje, de ennek meg az egész délnyugati oldalát vágták le, sőt befelé egy árok megy, s ez mutatja, hogy a domb közepe bazaltkövekből van felhányva, a szélein pedig puszta földből áll. Ezen domb magassága azon-
