A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
144 A Balaton és vidéke a történeti korban. nyos tizedperükben 1418. évi márczius 1-én kötött, s fentemlitett egyezségükről szóló ugyanazon évi märcz. 4-én kelt1 oklevele szerint Demeter frater, „secus stagnum Balaton“ a Balaton mellett alapított Szt. Ányos monostorának apátja, 11 falunak elfoglalt tizedét visszaadta a veszprémi káptalannak. Megemlítésre méltó a veszprémi káptalannak 1429 ápr. 19. jelentése Garai Miklós nádorhoz, ennek 1429 märcz. 9. ítélete alapján, Teleki falu és határának felosztásáról.'1 2 3 Az oklevélben maga a tó csak egy helyen szerepel, bizonyos „nagy út“-nál, mely „versus Balatinum“ kanyarodik, de neve szerepel bizonyos összetételekben oly határjelzéseknél, falvaknál, dűlőneveknél, amelyeket közelebbről a Balaton nevével jelöltek meg. Pl. : a falu felett fekvő szőllőhegy északi csúcsa : Balatonyfe (Balatonfő), innen nyugatra húzódik a Balatonwelgli (Balatonvölgy). Ebben az oklevélben szerepel Szemes is először Balaton-Zemes néven. Iii. András symboli püspök és zalavári kormányzó, 1430 november 7-éna a kapornaki konvent előtt a Marczaliakkal Ferkend birtokot (ma Förkend puszta Zala- apáti határában) elcseréli és a balatonhídvégi vámra nézve, „ac tributum pontis, ubi predictus fluvius Zala intraret aquam Balatini“, egyezkedett. Előfordul a tó a bakonybéli apátságnak Vászolyban levő földjeiről és jószágairól szóló 1433 május 18-án4 készült zagyva latinságú összeírásában, mint határ Dörgicse felől: „Item penes To magnum de partibus Dergeche . . . Item in una via magna eundo ad Balatonum perveniet sub una monte, qui dicitur Nag War (Nagyvár).“ Zsigmond uralkodásának káros hatása még 1437 deczember 18-án történt elhalálozása után is súlyosan nehezedett az országra. Az alatta elhatalmasodott főurak utódjai alatt is mindenáron érvényesíteni akarták befolyásukat, s döntő szerepet iparkodtak vinni az uralkodó személyének megválasztásában is. Ez pedig azt eredményezte, hogy a koronának egymást gyors egymásutánban felváltó letéteményesei: Albert (1437—1439.), Erzsébet (f 1442.), a törökök ellen vívott várnai ütközetben hősiesen elesett I. Ulászló (1440—1444 nov. 10.), majd Hunyadi János kormányzósága után (1446—1453.) V. László (1452—1457.), mind arra törekedtek, hogy a hatalmas urakat pártjuknak megnyerjék. A török mind fenyegetőbben támadta a nyugat védbástyájának tekintett országot, melynek ereje a folyton dúló belviszályok miatt fokról fokra hanyatlott. A személyes és családi érdek mindenütt előtérbe lépett; az országgal, a közérdekkel tehát vajmi kevesen törődtek. Kisebb-nagyobb hatalmaskodások napirenden voltak. Nem félhet az a megtorlástól, aki a király pártján van. Ismét és újból igaznak bizonyult az, hogy azok hatalmaskodnak, akiket a bőkezű királyok kegye bőven elhalmozott adományokkal. Az országban dúló belviszályok, a pártoskodások mindig jó alkalom 1 Ered.: veszpr. kápt. lvt. Arács 13. — Z. O. II. 181. oki. a Eredeti: pannonhalmi rendi lvt. Tihan. Fasc. 18. No. 1. — A pannonhalmi Szt. Benedek-rend tört. X. Erdélyi László dr : A tihanyi apátság tört. 649—657. 11. 3 A kapornaki konvent 1512 decz. 1. átiratában. Orsz. lvt. Dipl. 12335. — A pannonhalmi Szt. Benedek-rend tört. VII. k. Füssy Tamás : A zalavári apátság tört. 563. 1. 4 Eredeti : pannonh. lvt. Capsa 15. E. — A pannonh. Szt. Benedek-rend tört. VUI. k. Sörös Pongrácz: A bakonybéli apátság tört. I. 479—481. 11.
