A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
3. szakasz. A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban / Békefi Remig - 1. A Balaton környékének egyházai a középkorban - 1. Veszprém
58 A Bulidon környékének egyházai és várai a középkorban. összegyűjtvén apáczák seregét, a magam lelki üdvéért, egyszersmind hitvesemért és gyermekeim számára és egész Pannóniáért ; és adok ennek a monostornak kilencz falut földjeikkel együtt ; neveik ezeknek a falvaknak ezek : először Szagarvrien (Szár-Berény), van benne telek negyvennyolcz és halász hat ; és másik falu, Szamtag, van benne család harmincz, mely a Dunavisznál van ; és husz családot a szent- séges Istenanya beiktatására ; a Szomvóto révét, vele révészt is hetet ; hasonlóképen a vásárvámot is és lovasszolgát hatvanat ; és halászt a Dunaviszon tizenkettőt; és ácsot hármat és kovácsot kettőt, és kádárt egyet és esztergályost egyet ; a Polosz- nikból (Paloznakról), a faluközösségből, szőlőműves egy ; és Patadiból a Melekdisz (?) szőlőműves egy ; és hogy bírja a szigetből is a szentháromságot majorságul. Együtt pedig mind a falvak nevei ezek: Szagarvrien (Szár-Berény, ma Vörös-Berény) és Máma és Szandra (Sándor) és Krásza (Kenese) és Tzitum (Csitény) és Szamtag és Padrugo (Padrag) és Zalészi és Grintzari (Gerencsér) ; és több másokat adok a szentséges Istenanya székhelyi monostorának, hogy míg áll az ég és a föld, hogy a monostoréi legyenek. És adok szabadságot is ebben a monostorban, hogy a ki nem akar megmaradni a szent monostor fenhatósága alatt, hogy a főnöknő és a testvérek parancsa nélkül is kifizessék arról a helyről kedve és akarata ellenére. Ha pedig valakire rábizonyulna, hogy azokból, a miket a monostornak adtam, el akar szakítani vagy elvenni valamit, vagy az én nemzetségemből való, vagy más valaki, akár királyok, akár tisztviselők, akár hadvezérek, akár püspökök, akár más valaki : átok szálljon rájuk az Atyától és Fiútól és Szentiélektől, dicsőséges Úrasszonyunktól, az Istenanyától és örökké Szűz Máriától, a dicsőséges apostoloktól és a háromszáztizennyolcz atyától és mindenszentektől és tőlem bűnöstől.“1 Ezek az apáczák nem görögök voltak, — miként görög-szövegű alapítólevelük után eddig hitték, — hanem kétségkívül benedekrendiek és Bajorországból telepítették be őket. Hiszen ezen apácza-koiostor megalapításánál kétségkívül Gizella királyné keze működött, a ki már otthon, Regensburgban látta, mennyit köszön a művelődés az apáczák munkás életének. S nem is csalódott. Ott van a koronázó-palást, a mely egykor — éppen ezen kolostorban miseruhának készült, ma is hangosan hirdeti az apáczák magas műveltségét és finom ízlését. IV. Béla király korában már cziszterczi apáczákkal találkozunk a kolostorban. (3 ugyanis meghagyja a bakonyi ispánnak, hogy a Bold. Szűzről nevezett veszprém- völgyi cziszterczi apáczák kontventjének a bakonyi erdőből adjon annyi fát, a mennyi a kúriájuk kijavítására és a templomuk újjáépítésére szükséges. S elvárja tőle mind az udvarbirónak, mind az erdőóvóknak szóló parancsot, hogy az apáczák szekereit a fa hazaszállításában ne gátolják meg.1 2 1318-ban a veszprémi apáczák kolostora rossz állapotban volt; az alvóterem (dormitorium) teteje nagyon megrongálódott. S az apáczáknak nem volt annyijuk, hogy a kijavítást a maguk pénzén megtehették volna. Pedig a dolog veszedelmes volt, mert a rossz tető miatt a falak is tönkremehettek volna. Ezért Katalin, a kolostor feje, a konventtel egyértelműig eladja Alsó-Őrsön levő birtokukat a szántóföldekkel, erdőkkel, a balatoni halászattal, bárd-joggal (usu dolabri) és más haszon1 Gyomlay Gyula : Szent István veszprémvölgyi donatiójának görög szövegéről. 13—14 1. (Akad. Értekezések I. oszt. XVII. köt. 8. szám.) 2 . . . „conventui monialium ecclesie S. Marie de ordine Cisterciensi in valle Vcsprimiensi existen- cium ligna in silva Bokon, que pro reparacione curie vel ad reedificacioncm ecclesie necessaria íuerint, libere et sine impedimento dari permittas“. (Fejér: Cod. Dipl. VII/I. 362.)
