A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
30 Ha lat on környékének archaeologiája. bemutathatok, a következők: számos bölény-és szarvasagancs, agancsvégek, simító bordacsontok, csontárak, egy csonka átfúrt csontkalapács, továbbá egy átfúrt csiszolt kőbalta fele (1), csonka átfúrt kővéső, lapos kőék keskeny éllel, a lapos oldalán átfúrva, átfúrt kőkalapács foka, egy ép átfúrt kőkalapács (2), kőgyalú serpentinből, egy pár kerek őrlőkő, egy harmadik hosszúkás alakú, három kőgolyó, aztán körülbelül 50 darab különböző alakú és nagyságú orsógomb (3. 4), köztük az egyik kétszer van keresztben átfúrva, egy átfúrt korong, három égetett karika (5), több csonka, gúlaalakú, fölül keresztben átfúrt hálósúly (6. 7), 12 darab hengeralakú, hosszában átfúrt hálósúly (8), sok vastagtestű edényfül kavicscsal kevert agyagból, egy kis csonka urna hamuval kevert földdel, melyben csigolyacsont feküdt (9), egy vastagfalu és kézzel formált, 8 cm. magas csésze egyenetlen felülettel és egy másik kis, 3 cm. magas csésze, egy füles bögre, melynek füle azonban csonka (10), nagyobb füles bögre, szintén hiányzó füllel (11), a legnagyobb bögre (12) 14 cm. magas, egy füle volt, az is letört, szemcsés sötétszürke agyagból áll, felülete sima; kevésbbé közönséges egy 10 cm. magas kerek agyagpohár (13), alul szélesebb, mint szájpereme alatt, melybó'l két, vízszintesen átfúrt fül áll ki. Egy másik ilyen pohár csonka, csak alsó része van meg. Ezeken az edényeken nincs semmi díszítés, ellenben akadt egy öblös csészedarab, melynek felületén bemélyített görbe maeandervonalat látunk (14) és van egy ú. n. virágcserép (15), egy 9 cm. magas hengeralakú edény, melynek két oldalán hosszában, a száj peremtől le a talpig egy-egy szalag fut, mely két párhuzamosan menő vonal közé rézsutosan bekarczolt vonalcsoportokból áll. Egy agyagtapaszdarab a fonadék nyomaival azt látszik mutatni, hogy az emberek olyan kunyhókban laktak, melyek körültapasztott nádból állottak. Kérdés azonban, nem tartoztak-e ezek már egy magasabb műveltségű korba, mint a minő a neolithkor volt? Nincsen kizárva, hogy egy neolithkori telepen később, a bronzkorban is még laktak. Hogy ez a baglyasi telep ilyen lehetett, a mellett szólana az az öntőminta (16), melyről Schuch azt állítja, hogy a 37. ábra. Kő- és agyagtárgyak a baglyasi őstelepről.
