A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
164 A Balaton és vidéke a történeti korban. „Híres a Balaton nemcsak nagyságáról, hanem a víznek természeti tulajdonságáról. a legkellemesebb csemegéül szolgáló különféle halairól s végül azon sajátságáról is, hogy — jóllehet a magyarországi téli időjárás minden vizet befagyaszt — a Balaton csak ritkán fagy be s így tél idején is halat szolgáltat.“ „Vidékének termékeny mezői, gyümölcsei, dúsan termő szőllőtői s különféle fanemei oly kellemessé teszik a Balatont, hogy kellemesebb még a tenger partja sem lehet.“ Ő is, mint több előde, a Balatonban a Plinius által említett Peiso-t keresi, ellenben nem vallja a vidéki népnek ezt a hitét, hogy a Balaton Krisztus születése alkalmával tört volna elő a somogyi síkságon. Zsámboki (Sambucus) János orvos, udvari történetírónak (1531 — 1584.) 1606-ban kiadott műve még egy olyan érdekes irattöredéket tartalmaz, mely a Balatont említi. Ez a „Clades Mohacsiensis Broderithi“. Már a czíme elárulja a tárgyat. Brodarics István (f 1539 Váczott) — vagy mint magát nevezni szokta volt: Brodericus és Broda- rith, — tótországi születésű szerómi püspök és II. Lajos kanczellárja volt. Feljegyzései: „De conflictu Hungarorum cum Tureis ad Mohacz verissima descripto“ 1527-ből, az 1526. évi mohácsi csatáról szólnak, melyben a király oldalán maga is résztvett és szerencsésen megmenekült. Magyarország földrajzi viszonyairól azt írja, hogy Magyarországnak „két nevezetes tava van, a Balaton és a Fertő. Az első körülbelül 13 mértföld hosszú, a másik ugyan nincs ilyen hosszú, de sokkal szélesebb a Balatonnál“.1 A XVI. század történetírói között meg kell említenünk Esztergomnak önszorgalmából tudományosan művelt érsekét, az erdélyi származású Oláh MiklósL1 2 aki különös előszeretettel emlékezik meg, 1536 körül, Brüsszelben írt és először Sambucus János által 1581-ben Frankfurtban kiadott művében a Balatonról, mert annak partjain neki, mint esztergomi érseknek (1553—1568) birtokai (Dergycze = Dergicse v. Dörgicse) voltak. Mint egyházi személy, kinek asztaláról böjti napokon a halételek nem hiányozhattak, az általa megnevezett magyarországi két legnagyobb tónak, a „Ferthő“-nek és „Balathon“-nak nyomatékosan említi azt a tulajdonságát, hogy: „rendkívüli haldúsak“. Megemlíti azt is, hogy Veszprém és Somogy megyék között a Balaton a határ.3 A közlékeny érsek természetes és egyszerű előadásban elmondja, hogy „Citra Balathon lacum“, a Balaton innenső partján, az erdő tövében fekvő Váson (Nagyvázsony) várának szomszédságában fekszik az ő Dergycze (Alsó-, Felső-, Kisdörgicse, most falvak) városa: „oppidum meum“, öt falujával, melynek lakói csak magában a Balatonban is — vicariusának jelentése szerint — gyakran egyszeri húzásra 20 szekér különféle halat fogtak. Csak 5—6 mm. halat szállítva egy-egy kocsira, ÍOO—120 mm. halzsákmány elég gazdag fogásnak mondható. Az ilyen fogás azonban akkor még nem tartozott a ritkaságok közé. Nem feledkezhetett meg a Balaton vidékének másik hírességéről : borairól sem, melyeket csaknem minden XV. századbeli krónikás a leg1 I. m. (SAMBUCUs-nál, 1606.) „Lacus habet duos nobilissimos Balaton et Fertő alterum tredecim circiter milliarium in longitudinem protensum, alterum non ita longum, sed Balatoné longe latiorem.“ 2 Született 1493-ban, f 1568-ban. 3 Nicolai Olahi Hungária et Atila sive de orig. Gentis, Regni Hung. etc. Libri Duo. Vindobonae. 1763. L. L, cap. V., §. I. „Duae paludes, tum magnae, tum piscosissimae : altera Ferthő, prope oppidum Mariae reginae Neysidel & Rust; altera Balathon, quae Vesprimium a Simigio disiungit.“
