A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
28 .-1 Balaton környékének archaeologiâja. bokát Szilárdffy átadott a Nemzeti Múzeumnak ; van ezek között, mint az Arch. Értesítő XVIII (1898) 444. lapján olvassuk, átfúrt s csiszolt köbalta, négy darab agyagorsó s egy más határozatlan agyagtárgy. Mindezek a régiségek nyilvánvalóan egy neolithkori telepről származnak. De ezekkel együtt még több bronzdarabot is ajándékozott Szilárdffy (Rég. Napló 90/1898), melyek későb biidőből valók. Ezen bronzok azonban nem kerülhettek szórványosan napfényre, hanem csak együttesen, mint valamely bronzkori öntőműhely maradványai (35. ábra) jutottak a föld alá. Nem hiányzik ugyanis az öntó'rög (1), egy tömör bronzdarab, mely alaktalannak látszik, de a melynek hosszúkás, mandula alakja mégis jellemző. A többi bronztárgyak : egy széleslevelű lándzsavég (2), melynek köpüje csonka és csak beolvasztásra használhatták; egy nyitott karperecz (3), sima drótsodronyból, hegyes végekkel; egy korongalakú öntött lemez (4), lyukkal, hogy a ruhára fölvarrható legyen. A külső lapját egy négyküllős kerék domborvonalai díszítik. Két egészen ilyen bronzkorong előfordul a pusztasárkánvtói bronzleletben is, a mely tehát szintén Somogy megyéből való (Hampel, A bronzkor emlékei Magyarhonban CCXXII. t. 6. 7). Van aztán még nyolcz db. ú. n. fecskefarkú (a hogy Hampel elnevezte) csüngő (5), símafelületű lemezből, felül átlyukasztva, hogy felfüggeszthetők legyenek. Ilyenek is vannak a pusztasárkánytói bronzleletben, még pedig 31 darab (Hampel, A bronzkor emlékei Magyarhonban CCXXII. t. 14—26). Fonyód két erődítménye, az egyik a hegy tetején, a másik a hegy délkeleti tövében, — a kocsma közelében — melyekről Rumy (p. 39) megemlékezik, az újabb időkből származik. A keleti hegy lejtő elején azonban Keresztes György háza fölött 1897 telén római épületmaradványok kerültek földforgatás közben napfényre, melyekre Boncz Ödön ministeri tanácsos hívta fel a Nemzeti Múzeum figyelmét. Akkor azonnal odautaztam s még úgy láttam azokat, a mint a munkások kiásták. A legérdekesebb volt egy hypo cans tum-hoz tartozó melegvezető-csatorna egyetlen sor oszloppal. Ezen 65 cm. magas bazaltoszlopok — összesen kilencz darab — egészen közel álltak a csatorna egyik falához és a csatornát átfedő téglák egyik szélét tartották, úgy hogy csak annyi köz maradt, a milyen vastagok voltak a falhoz tapasztott négyszögű téglacsövek, a melyek a meleg levegőt a hypocaustumból a fal oldalán a magasba vezették. Ilyen melegvezető téglacső — tubus — különben százszámra került napfényre. A csatorna másik oldalán az 58 X 58 cm. nagy fedőtéglák a falba voltak beeresztve. Feljebb északra napfényre került továbbá: két sorban két-két négyszögű szoba, részben fenmaradt terrazzoburkolattal, ezek felett pedig egy téglafal 38 X 30 cm. nagyságú téglákból s e fölött egy vele párhuzamosan menő vastag kőfal. Mint nekem mondták, a falak és törmelék körülbelül 300 Qj-öl területen mutatkoztak. A leletek között, melyeket a N. Múzeum részére megszereztem (Rég. Napló 21/1897), volt egy berényi vörös homokkőből egy darabban kifaragott kis oszlop (36. ábra), mindössze 94 cm. magas, melynek fölfelé kissé vékonyodó kerek törzse egy durván kidolgozott attikai lábon áll, fejét pedig keskeny, kifelé hajló, sima szélű és erezet nélküli levelek sora képezi, melyeket alul egy gyűrű fog össze, s
