A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig. 147 pénzt, lovakat, marhákat stb. magukkal visznek. De még ez nem elég. Betörnek a Bold. Szűzről nevezett keszthelyi kolostorba, nemkülönben a Szt. Mártonról czímzett plébániatemplomba s innen-onnan egyházi szerelvényeket: keresztet, kelyheket, misekönyvet stb. rabolnak és magukkal hurczolják Vsai László benső emberüket. Befejezésül pedig betörnek a Pető testvérek házába és itt sem hagynak maguk után semmi megmozdítható holmit.1 E nagyobb arányú hatalmaskodás után négy éven belül — úgy látszik — nem tört ki a két család közt semmiféle említésre méltó patvarkodás. Ám a Petők ekközben (1445) másoktól kénytelenek eltűrni hasonló erőszakoskodást. Alsólendvai Pál és Bothka István özvegyének emberei, a Petők Gál nevű szabóját, ki negy- venedmagával nagyszámú .uvarral gabnát szállított, Nova körül Kondora pusztán megtámadták, a fogatokat tőlük elvették, Gál uramat pedig Nemthy (Németi) várában felakasztották.1 2 De már nincs békesség 1448-ban a két hatalmas dinasztia között. A Marczaliak kipihenvén legutóbbi kalandos vállalatukat, meghagyják embereiknek — köztük a már ismert s utóbb számtalan birtok összevásárlása után gazdag és tekintélyes birtokossá vált Csapy András szentgyörgyi várnagyuknak — hogy indítsanak egy kis háborúskodást a Petőfiak ellen. A minden rosszra kész Csapy András és Máté, Begethei Péter fia, Bálinttal és a Marczaliak népével Mand, Szentgyörgy, Bethefalva (Pötefa-puszta, Szentgyörgyvár mellett északra) és Hegenfelde (Égenföld) falvakból megtámadták a Petőket keszthelyi házukban és minden elvihetőt elvittek. Ezzel azonban még meg nem elégedvén, tovább vonultak a zsákmánnyal Thomaj (ma Tomaj-puszta, Keszthelytől északra) és a rezii mezőség felé s innen úgy a Petőfiak, mint jobbágyaiknak összes található barmait, ú. m.: 400 ökröt, 170 paripát, 300 tehenet és tinót elhajtottak; a teherben levő asszonyok pedig a lovak patái alatt szenvedtek ki. Ezt már Zala- és Somogy vármegyék közönsége is megsokalja, mert a nemesség belátja, hogy: „ma neked, holnap nekem“ és mindkét megye az Istenre is kéri Hunyadi yános (1446—1453.) kormányzót, hogy ne tűrje az ilyesféle hatalmaskodásokat. Zala megye az országos tanács elé is hasonló kérelemmel járul.3 Zala megye panaszos felirata ez ügyben 1448. évi szept. 6-ról kelt, de még ugyanennek a hónak folyamán a Marczaliak újabb hatalmaskodásra vetemednek ; ebben az esetben ugyan nem a Petőket zaklatják, hanem a zalavári apátságot tűzték ki bosszújuk tárgyául. Pál, argyasi (milkói) püspök, 1439-ben4 már zalavári kormányzó s mint ilyen, Albert királytól az apátság részére kiváltságot nyer ; úgy látszik azonban, hogy a Marczaliak, Hunyadi Jánosnak e kedvelt emberét, az apátságból egyszerűen kitették s valami János nevű apáttal volt tervük a zalavári apátságra nézve.5 A kapornaki konventnek Hunyadi Jánoshoz intézett 1448. szept. 30-iki jelentéséből ugyanis az 1 Z. O. II. 263. oki. 2 U. o. II. 262. oki. 3 U. o. II. 272. oki. 4 Zalav. lvt. Loe. 1. Fase. 1. No. 13. I. Mátyás király 1474 jun. 21. átiratában Aquilejai Angelus orvosnak, zalavári gubernátornak kérésére. Ez pedig Lajos király 1526. évi átiratában Nádasdi Tamás zalavári commendator részére. 5 IV. János tényleg 1449-ben már zalavári apát. Orsz. lvt. dipl. oszt. N. 36687.
