A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig. 131 herczege előtt folyt a per 1360-ban s ekkor a birtokon határjárás történvén, találtatott, hogy a somogyi konvent első határjárása szerint, egy határ a mezőségen, „circa lacum Balaton“ áthaladva, határjelben végződött „ad lacum Balaton“; valamint hogy találunk e helyen egy gyalogösvényt (semita) is, mely „de Balaton1' vonult.1 A másik határjárás szerint, melyet Imre nádor parancsára 1374-ben a vasvári káptalan teljesített, a határ a már fentérintett mezőségen át „ad medium lacus Balaton“ tartott s ott is végződött. A veszprémi káptalan előtt, Rendesi Dénes fia János és társai Nogursi (Nagyőrsi) Ernold ha Péterrel, nejével Margittal és Szentantali Jakab ha Lukács özvegyével, jelenleg Dyskai Pál ha István nejével, Ágnessel,- bizonyos Laadthumay és Rendes birtokrészei iránt 1380-ban 1 2 egyezkedvén, az erről kiállított oklevélben mondja, hogy fentnevezett asszonyoknak, többek közt „unum ortum caulium secus stagnum vulgo Balatun denominatum“, közös halászat és káposztáskert jut a Balaton mellett. Arácsi János ha Miklós, csázmai prépostnak és fivérének Ágostonnak, Magyare, másként Sykach (Magyari falu) birtoka és a veszprémi káptalan Chopak falva közt, a fehérvári keresztesek konventjének 1380. évi3 jelentése szerint, a megtörtént határjárásról szóló okmányban a birtok határa „a parte stagni Balatini“ kezdődik. Az említett okleveleken kívül Nagy Lajos uralkodása idejéből még az 1358-ban írt bécsi képes krónika emlékezik meg a Balatonról. A vezérek, nevezetesen pedig Verbulcsu szállóhelyéről és I. András elhalálozásáról szólván, említést tettünk már e krónikáról. Az ott mondottakat e helyütt csak azzal egészítjük ki, hogy a krónika szövege csaknem azonos az egy forrásból később merített Budai-, Pozsonyi- és Dubniczi krónikákéval. Csak tó nevének írásmodorában van némi eltérés közöttük. A krónika megemlíti, hogy Vérbulcs (Bécsi kr. : Werbulchu, Pozsonyi kr. : Wyr- Bulchu, Dubniczi kr : Berbulchu) a Balatun mellett telepedett le ; továbbá, hogy: András király a Szt. Anianusról nevezett monostort alapította Tyhonban, „iuxta lacum Balatun“ s végül, hogy : Zirczben meghalván, a fentnevezett az általa alapított monostorban, a Balaton (Bécsi kr.) illetve Balatun (Dubniczi kr.) tava mellett eltemettetett.4 Különösen felhívjuk e helyen a ügyeimet arra a körülményre, hogy a Bécsi képes krónikának, a „Chronicon pictum Vindobonense“-nek, e. bécsi udv. könyvtárban 405. sz. a iktatott kézirata, a nyomtatott példánytól eltérően Salatim néven szerepelteti a Balatont. A hutód nélkül elhunyt I. Lajos halála nagy zavart hozott az országra ; leánya Mária (1382—1387.) ifjú, s Erzsébet anyakirálynő uralkodása, ezeknek a nehány hétig uralkodó II. Károly-\ya\ (1387.) való elbánása, de kiváltképen Mária férjének, Zsigmondnak törvényszegő zsarnoksága, a már-már lecsendesült belviszályok és Lajos bölcs mérséklése után olyan volt, 1 Zalav. lvt. Loe. 5. Fasc. 1. No. 6. — Z. O. II. 34. 2 Z. O. II. 51. oki. 3 Z. O. II. 53. oki. 4 Hist. Hung. Fontes domest Pars I. Vol. II. p. ÍOO et sequ. Chronicon pictum Vindobonense. C. XVIII, XL1X, LI. Vol. III. Chronicon Dubnicense. C. 35, 85, 88 (31., 65., 70. és köv. 11) 9’'
