A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
Vezérek és királyok kora, a mohácsi vészig. 121 kainak és kiváltságainak megerősítéséről. Ebben az átiratban is a tó „Balatyn“ néven szerepel, mint az 1267. évi bullában, amelyről már fentebb tettünk említést.1 A harmadik ismét András király 1298 jun. 22. oklevele arról, hogy Regnold apát kérésére Györgyös (Gyurgus) fia Pasca királyi udvarnoknak füredi (Fyured) földjét Zala megyében, „iuxta Balatinum“,1 2 a monostornak adományozta. A negyedik oklevél Renoldus tihanyi apát. kiadványa 1299 május 1-én arról, hogy az apátságnak füredi jobbágyai, Péterke (Peturka) és fiai, kétharmadrészét bizonyos szőlőnek, „a parte Balatini,“ melyet Epyka Fried (Füred)-i jobbágytól vettek, eladták a Hidegkútról jött Mátyás vendégjobbágynak.3 András halála után a királyválasztás joga visszaszállott a nemzetre s ezzel megindult a pártoskodás a választandó király személye felett. András közvetlen utódai ugyan Venczel (1301 —1304) és Ottó (1305—1308), mégis, miután ellenkirályuk a négyszer koronázott Károly, első e néven s az anjou- házbeli királyok között, szintén 1301-től számítja uralkodása éveit, a három ellenkirálynak korát egybefoglalva tárgyaljuk. Károly (1308—1342) sem volt szerencsésebb elődjeinél az ország hatalmas főuraival szemben, kik benne a pápa választott emberét gyűlölték s megtagadták vele szemben a köteles engedelmességet; mert sértve érezték magukat az által, hogy a pápa adott nekik királyt. Károlynak csaknem egész uralkodása alatt temérdek baja volt az olyan hatalmas főurakkal, mint pl. Csák Máté, a Németújváriak és László erdélyi vajda. Budán történt harmadik megkoronáztatásaig (1309 június 15.) pedig Venczel és Ottó ellenkirályok pártjával állott folytonos harczokban. Hogy kik állottak pártján az ország főurai közül, azt az 1307 október 8-ikán Rákoson tartott országgyűlés mutatja, melyen mindazok jelen voltak, kik Károlyt királynak elismerték. Ott voltak Pous fia Ugrin mester a Csák nemzetségből, István mester fia Domonkos, Kakas és Dezső mesterek mindhárman a Rátholth nemzetségből, Omode nádor — kinek fiai már Károly ellen harczolnak — az Aba nemzetségből, Roland nádor, László bán, Móricz fia, Miklós vajda a Puk nemzetségből, István nádor fia, Miklós vajda. Ezek az országnagyok tartották s védték meg egyelőre Károly számára a Dunántúlt, míg az ország egyéb részeiben Csák Máté és Apor László erdélyi vajda garázdálkodtak.4 A Csák Máté és Omode fiák egyesült hadai felett Rozgonynál (1312 június 15.) kivívott fényes győzelme egy időre ugyan elvette a kedvét a birtokaikat jogtalan úton-módon szaporító főuraknak, mégis még többször fel kellett vennie a küzdelmet Csák Mátéval, 1 Eredeti: pannonh. rendi lvt. Tyhan. Fasc. 1. No. 9. — Fejér C. D. VI/II. 87. 1. — Wenzel i. m. III. 140. 1. — A pannonh. Szt. Benedek-r. tört. X. k. Dr. Erdélyi László : A tihanyi apátság tört. 525—528. 11. 2 Eredeti: pannonh. rendi lvt. Tihan. Fasc. 11. No. 2. — Fejér C. D. VI/II. 147. 1. — A pannonh. Szt. Benedek-r. tört. X. k. Dr. Erdélyi L. : A tihanyi apátság tört. 544. 1. 3 Eszterg. prim. lvt. See. Lad. U. Fasc. 8. No. 170. István nádor 1389. évi átiratából. (Knauz: Monum. Strig. II. 468. oki.) 4 Magyar Tört. Tár. IV. 94. 1. (Wenzel : Budai regesták.)
