A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
112 Balaton és vidéke, a történeti korban. IV. Bélának még egy, 1263. évi oklevele említi a Balatont. Az oklevél szerint: 800 frt kölcsön fejében, melyet a pannonhalmi apátságtól a tatárok elől futtában kapott, ennek több községet ad, „insulam (Szigliget) quae fuit Kaliáni iuxta Balati- num simul cum monte existente“ pedig, — miután Jakab apát nagy költséggel a hegyen várat építtetett, nem gondolva arra, hogy megígérte, miszerint nem veszi vissza s nem csellel adományozta, — elcseréli más birtokért.1 Egy 1268. évi oklevelében, a somogymegyei Mogorey (Magyari, ma Buzsák része) földnek János ispán részére történt adományozásáról, Balatin előfordul mint birtokhatár; továbbá a Rodnuk határfolyó helyrajzánál, mely szerint a folyó határul addig szolgál, míg „in magna palude cadit in Balatinum“P IV. Béla idejéből IV. Kelemen pápának 1267 jan. 11-én kelt bullája, amellyel oltalma alá fogadja a tihanyi apátságot és kiváltságaiban megerősíti, említést tesz a tóról és annak révéről, valamint a tó halászati jogáról: „Portum super lacum, qui Balatyn nominatur, usum piscandi in eodem lacu habetis“.11 A veszprémi káptalannak bizonyos kielégítési ügyben kiadott 1269. évi tanúság- levelében szintén szerepel Balatinum ott, ahol Pezey-birtok (Pesze, Felsőörs, azelőtt Kővágóörs körül feküdt) bizonyos berkéről szólva, annak fekvését egy patakkal határozza meg, mely az örsi völgyben a Balaton felé folyik.1 2 3 4 V. István (1270—1272.) rövid két esztendős uralkodása idejéből is említhető egy hiteleshelyi kiadvány, mely a Balatonról szól s ez az almádi konventnek 1272 július 1-én kelt tanuságlevele bizonyos alsóörsi (Wrs) nagy szőllö (Nogscelev) adásvételéről. Megvette Imuraldus fia a Pápa nemzetségből 11/% márkáért Ambrusfia Sceguntól úgy, ahogy ez Mariscella úrnőtől vette. A szőllö határai terjednek: „ad Bolotinum“ és a nagy útig „ad magnam viam“.5 6 V. Istvánt a trónon a kun anyától született László követte. IV. László« (1272—1290.) tizennyolcz évig tartó uralkodása alatt az ország, — különösen pedig a Dunántúl — annyit szenvedett az oligarchák pártviszálya miatt, hogy az ország bajai a pártoskodásnak sem előbbi, sem későbbi mértékével nem mérhetők. Joachim tótországi bán az anyakirályné kegyencze áll az ifjú király elleneinek élén, kik között a Németújváriak mindvégig László ellen harczolnak. II. Ottokár cseh király támadásának okában is nem kis része volt Némeújvári Henriknek, IV. Béla egykori nádorának s csakis a fiatal király, meg nehány hű és nagyobbrészt dunántúli főúr harczi vitézségének köszönhető, hogy Ottokárt — ki 1273-ban Győrt elfoglalta s onnan gyakrabban Vas és Veszprém megyékre tört7 — 1 FEjÉR C. D. IV/III. 118. 1. 2 H. O. III. 16. 1. — U. o. III. 18—19. 11. V. István 1270. évi és u. o. III. 40—41. 11. III. András 1291. évi június 12-iki megerősítő okleveleiben. 3 Pannonh. lvt. Thyan. Fasc. 1. No. 9 — Fejér C. D. VI/II. 87. 1. — Wenzel i. m. III. 140. 1. 4 Z. O. I. 44. oki. — U o. II. 64. oki. Szécsi Miklós ítéletében 1388. május 16-ról. s Z. O. I. 50. oki. 6 Magát III Lászlónak nevezi. (Wenzel: Árp. új okmt. IV. 341.) 7 Wenzel i. m. IX. 109. 1.
