A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - II. rész. A magyarok - I. fejezet. Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig
Vezérek és királyok kora a mohácsi vészig. 87 A vezérek korának harczai, melyek révén az újonnan települt magyarok az új hazában úrrá lettek, körülbelül egy századig tartottak. Az ezredik év küszöbén, az utolsó vezér, Geiza már azon munkálkodik, hogy fiának, Vajknak örökségét, Magyar- országot kapcsolatba hozza a művelt nyugattal és a hatalmas római kúriával. Adalbert prágai püspök, első hittéritőnk egyike, 996-ban Esztergomban (Istrogranum) családostul együtt megkereszteli az ősz vezért, ki három év múlva az ősök. közé térvén, fiának adja át a vezéri hatalmat. István (997—1038.) s csak három évig marad vezér; amennyiben a római kúria kedvezni óhajt az új kereszténynek és hatalmi jelvényekkel együtt királyi koronát küld az érdemes vezérnek. Nincs is ez időben buzgóbb apostola a keresztény hitnek Istvánnál, nincs hálásabb uralkodó nálánál azon üdvözítő vallás iránt, mely őt és országát a Boldogságos Szűz patronatusa alatt kebelébe fogadta. A vezérek korában, a hódítások első tizedeiben elpusztult egyházak lassanként benépesednek papokkal s már nem tiltott dolog többé a szent mise kiszolgáltatása, sőt országnagyjaira is buzdítólag hat István azzal, hogy javadalmakkal látja el a lassanként új erőt nyert egyházait. A salzburgi érsek egyházi főhatósága előtt mindkét Pannonia, utóbb az avarok által elpusztított lorchi érsekség egy házmegy éj éhéz tartozott. A magyarok bejövetele után beállott zavaros idők folyamán azonban vita keletkezett afelett, hogy melyik egyházmegyéhez tartozzék a lassanként csillapuló Pannonia? Végre Agapit pápa 946-ban úgy határozott, hogy Pannonia nyugati része a salzburgi érsekség, keleti része ellenben a helyreállított lorchi érsekség főhatósága alá tartozzék.1 Némely főúrnál nem maradt el a visszahatás; amennyiben az új vallásban s még inkább ennek buzgó terjesztőiben, a papokban és a bevándorolt német, bajor, szász, thüringiai, cseh stb. lovagokban — kik István udvarában otthonosak kezdtek lenni — hatalmasabb ellent látnak minden győzelmes seregnél. Féltik bálványaikat, ragaszkodnak zend vallásuk misztikus szertartásaihoz és mágusaikhoz. Félnek a kereszt szent jelétől, hogy az bálványaikkal együtt lerombolja féktelen hatalmukat. Az elégedetlenek egyike volt Somogy (Sumadia)'1 vajdája, a Somogyvárt székelő Koppány vagy Kupa vezér, Tar Zerind fia, „calvi Zirindi filius“, ki megsokalván Istvánnak az új hit iránt nyilvánuló kedvezéseit, az elégületlenek élére áll és István ellen vonul. István hű seregével — melyben a már megkeresztelése óta honunkban időző idegen lovagoknak is vezérszerep jutott1 * 3 — Esztergom alatt akarta bevárni Koppányi, de innen kénytelen volt előrenyomulni, mert a lázadók már Veszprémet dúlták. A lázadás Koppány részére szerencsétlenül végződik ; a Bajorországból jött Wasserburg (Wazun- burg) Wenzelin4 keze által maga is elesik (998-ban) a harczban s intő példa gyanánt négyfelé vágott teste az ország négy tekintélyes városában rettegteti az új hit ellenségeit. Egyúttal elrendeli István, hogy Somogy nemessége büntetésből tizedet fizessen 1 Fejér C. D. I. 253. 1. Ugyanígy határoz VII. Benedek pápa (974—83). Hevenesi M. SS. XIII. 401. 3 Bükk és tölgy erdőségei révén kapta a szlávoktól nevét. 1 „astantibus ducibus videlicet Paznano, Cuntio. Orhio“ (A pannonhalmi alap. oklevélben. Fejér C. D. I. 280.) 4 Chron. p. Vindob. i. h. 130. 1. XXII. és 139. 1. XXXVI.
