A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - I. rész. A magyarok bejöveteléig - I. fejezet. Őskor és római korszak
Őskor és római korszak. 43 sabban tesszük meg, hogy mielőbb a szép Pelso partjára érhessünk. Körzőnk a pécs-kaposvári úton halad, járművünk pedig elhagyja Sopianaet és az 500 méter magas Mecsek hegység erdőborította gerinczén keresztüljutva, kitünően készült utakon és a Kapos több mellékfolyója hídján keresztülrobogva XXII MP 32'64 km út után Iéimusa alatt áll meg. Ez megfelel a mai Gödre vidékének. Innét ebéd után XVI MP, azaz 23'74 km. út hátrahagyásával a somogyi lapálynak egy másik római helységét, Silacenae-t érjük el, mely a pécs-kanizsai állami úttól kissé északra fekvő Sárd nagyközség vidékén keresendő.1 Úgy a latin Limusa,1 2 mint a magyar Sárd elnevezés arra emlékeztetnek, hogy a két helység alighanem a számtalan apróbbnál apróbb patak által keresztülszeldelt vidék mocsaras jellegétől kapta nevét. Silacenae-Sárdttól váltott lovakon északnyugatra alacsony dombháton folytatjuk útunkat és mindinkább közeledünk a Balaton-Pelsohoz. Amint ennek a dombhátnak legészakibb végére érünk, teljes ókori vad pompájában magunk előtt látjuk a tavat, melyre a nyugovóra térő nap már-már utolsó bíborsugarait küldi. Kár, hogy római Baedeckerünk írója nem volt elég érzékkel a szép vidékek festése iránt, különben talán megemlékezett volna a tó szépségeiről vagy legalább is nevéről. De amint hogy nem volt elbeszélőképessége, épp oly kevéssé volt pontos geográfus. Megérkeztünk tehát a tóhoz, melynek déli részén nagyobbszerű fahíd van verve. Amint a hídon, a hídvám lefizetése után, átrobogunk, csaknem azonnal megáll járművünk egy castrum előtt. Már jóformán besötétedett, e vidéken járatlan utazó létünkre hiába kerestük tehát a félhomályban a „columna milliaria“-t, azért hát nézzük meg inkább útikönyvünkben: mi lehet neve éjjeli szállásunknak? A katonák őrtüze mellett talán még kibetűzhetjük: „ Valeo XXVIII MP.“ Itt vagyunk tehát végre utazásunk harmadik napjának estéjén ütünk czélpont- jánál, a Pelso déli partján, ott, ahol a mai Fenék-major, illetve Festetich gróf híres versenylovainak ménese van, éppen a Festetich grófi hídvámháznál (2. ábra), ahol most is éppen úgy szedik a hídvámot, mint ahogy azt megkövetelték a római hídvámszedők. Eljutottunk idáig, de a tudósok különböző véleményei most meg azzal akarnak innen kizavarni, hogy rossz helyre tévedtünk ; mert ha Valcum vagy Valcoba óhajtunk jutni, úgy a mai zalamegyei Kiskomárom helyén keressük, tehát a Balaton tavától körülbelül 18 km.-re délre.3 Megkíséreljük bizonyítani, hogy mégis csak jó helyen járunk. Az olyan képtelen állítások azonban, mint hogy Valeo a mai Valkovár, már czáfolást sem érdemelnek. Mert csak nem kereshetjük utunk végállomását ott, ahonnét kiindultunk.4 1 Hidius Gy. elég tévesen azonosnak tartja Mutenummal a Fertő partján. TiMON-nálll. lapon. 2 Limosus = sáros, mocsaras. 3 1. Reichard Keresztély Teophil: Orbis terrarum antiquus. 1824. Norimberge. — 2. Sprunner: Hist, geogr. Schul-Atlas des Gesammtstaates Oesterreich. Gotha, 1860. I. tábla. — 3. Mannert: Geogr. der Griechen und Römer. 1792. Nürnberg. III. 759. pag. — 4. Dictionnaire de Geographie ancienne et modern. Par un bibliophile : „Valcum station de la Basse Pannonie, que Reichard place à Kis- Komárom in Hongrie“ stb. stb. — 5. Cellarius (Keller vagy Kellermeister) Kristóf : a „Notitia orbis antiqui, sive Geographia plenior. Lipsiae, 1705, 1735.“ müvének 435. lapjához fűzött térképen Valcum várost a Balaton partján helyezi el. 4 1. Szentiványi Márton : Timon i. m. 8. lapján. — 2. Lazius i. m. : L. XII. Sect. II. cap. 5. pag. 942.
