A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
4. szakasz. A Balaton és vidéke a történeti korban. 1. rész: A Balaton a történeti korban / Makay Béla - I. rész. A magyarok bejöveteléig - I. fejezet. Őskor és római korszak
Őskor és római korszak. 39 egy vidékén mindmáig láthatók, — bizonyságai annak, hogy reájuk nem lehet alkalmazni azt a bennünket nem éppen gyöngéden érintő, jellemző mondást, hogy : „Congerunt lutum super lutum, faciunt aggerem et vocant országútV Ellenkezőleg. A római útépítők — kiknek cseppet sem volt könnyebb feladatuk, mint a mi szépséges elnevezésű „utász“ katonáinknak — nem egy esetben több napi járóföldről hordták, barmaikkal az útépítéshez szükséges termésköveket. Útépítő mérnökeiknek hegy és völgy, mocsár és kőszikla nem voltak elég akadály arra, hogy az építendő utat a legrövidebb irányban építsék két adott pont között. Traianus sziklába vájt útjával legyőzte a Dunát s ha emléktáblát nem állított volna magának a sziklafalba, magával az úttal eléggé belevéste volna nevét és emlékét az időkkel daczoló sziklákba, melyek neki gátul nem szolgálhattak csodával határos terve keresztülvitelénél. Mily pompás utak készülhettek tehát az olyan sik vidékeken keresztül, amelyek az útépítéshez szükséges követ is már önmaguk helyben szolgáltatták. A kitünően épült, széles utak, mindkét oldalon fel voltak árkolva; ott, ahol a vidék megkívánta, vízáteresztőkkel ellátva s minden folyócskán fából vert, a tekintélyesebb folyókon pedig kőpillérekre épült hidak kötötték össze az utakat. Bizonyos távolságokra mérföldmutatók álltak az út szélén, de nem ám holmi hitvány, fából faragott és fekete festékkel számozott, alacsony karók, mint amilyenek a mi közutaink mellett szégyenkeznek, melyeknek számait egy nagyobb eső tisztára lemossa, hanem tekintélyes súlyú terméskőoszlopok ékbe vésett mérföldszámokkal, a közelben fekvő helység és a felállító caesar nevével. Gyakorta láthatók az utak mentén Mercurius és Pán szoboralakjai, avagy hatalmas kőtömbök és karcsú oszlopok ugyanezeknek mellszobraival díszítve, míg a hídfeljáróknál Apollo szobra díszlett, úgy, mint nálunk sok helyen Nepomucenus szt. Jánosnak, a hidak védszentjének hagyományos alakja. Nagyobb városok közelében az utak mentén pihenésre szánt kőpadok voltak és számos tumulus emelkedett az útvonal két oldalán. Sokszor temetőket szeltek át a főbb utak.2 Veszteség a tudományra nézve, hogy a kitűnő épületanyagot szolgáltató ily mérföldmutatók legtöbbjét, a tudományos értékét nem becsülő nép már saját legszükségesebb czéljaira felhasználta s így a tudomány számára hozzáférhetetlenné tette. Mondanunk sem kell, hogy ez az általunk mindjárt megkezdendő út a leg- elsőbbrendűek közé tartozott, már azért is, mert nemzetközi és a legrövidebb út volt a két provinczia kitűnő városa: Vindobona és Sirmium között, amelyek egymással élénkforgalmú összeköttetésben állottak a pannonjai római uralom legvégső idejéig. De induljunk végre hosszú utunkra. Előbb azonban vagy váltsuk meg az utazójegyet, azt az igazolványt, mely a közutak és fogatok használatára majdan útközben mindenütt feljogosít, vagy pedig jelentsük be, hogy hivatalos küldetésben utazunk, amidőn is ingyenes ellátásban részesülünk egész utunk alatt. Azt hiszem, jobb lesz az utóbbi eset, mert az egyszerű polgár sokat fizet az útért. Üljünk fel gondolatban a kissé rázós római utazószekérre, a valóságban pedig vegyük egyik kezünkbe a rendelkezésünkre álló menetrendet: az Itinerariumot, a másikba egy körzőt, mellyel a gondolatban megtett út hosszát pontos katonai térképen le fogjuk 1 1 Sarat sárra hordanak, töltést csinálnak és elnevezik országidnak. 51 Igen érdekes, ideális rajz látható a római utakról BtRGiER-nek említett művében.
