A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
A Balaton környékének archaeologiája. 15 ripa lacus Balaton offert conspectui in hoc terreno locus quidam fossa altiori circumvallatus, ab incolis Földvár dictus; hunc ob extensionem castrorum locum fuisse credibile est, cum nulla in eo aedificiorum vestigia supersint». A part (15. ábra) a Kőröshegyre vezető úttól, hol a csárda állott, nyugotnak folyton emelkedik, eleinte lejtős az oldala, de odább, onnan kezdve, hol a villatelep második keresztutczája megy, majdnem függélyes. Ezen, a Balatonra néző szélét a partnak nem kellett tehát megerősíteni, mert úgy is megközelíthetetlen volt. Ellenben mesterséges megerősítésre szorult a hely befelé, a szárazföld télé, ha lakói azt akarták, hogy az ellenség támadásaitól védve legyenek. Erre szolgált délen, hol a terrenum emelkedő felföldbe megy át, az a hosszú földsáncz, mely egészen lenn, a szárszói út kanyarodásánál, kezdődött s fél kilométernyi hosszúságban nyugat felé húzódott, hogy ott, hol a part legmagasabb, éles szögben elérje a partot. Ilyenformán földvárunk egy nyugaton hegyes szögben végződő háromszöget alkotott. Hasonlókép kellett természetesen elzárva lenni a harmadik keleti oldalnak, hol a part ellaposodik s a merről a legtermészetesebb módon fölvezetett az út a várba. De ezen oldal megerősítéséből nem látszik semmi. A déli nagy sáncz ellenben majdnem teljes épségében állott egészen a legújabb időkig, a midőn a földvár keleti szélesebb részén emelkedő villatelep létesítéséhez a talaj kiegyenlítése vált szükségessé. A sánczhoz a földet abból a mélyárokból vették, mely kívülről végig kísérte. Az Imre-utcza déli oldalán a sáncz ugyan eltűnt, mert helyén villák épültek, de az árok fennmaradt a legszembetűnőbben a Majláth-utczán túl a második keresztutczáig, hol még 6—7 m. mély. Az Imre-utcza végénél aztán betömték az árkot, de azontúl megkezdődik a sáncz fönnmaradt része, mint egyre magasabb, 10 méterig emelkedő és körülbelül 200 m. hosszú töltés, melynek tetején ma egy 4 m. széles sétányút («Stefániasáncz») vezet a sáncz fokáig, honnan gyönyörű kilátás nyílik a mélységben fekvő Balatonpartra s tovább a Balaton zalai oldalára Badacsonyig. Mint az Imre-utcza folytatása a sáncz déli oldalán tovább egy keskenyebb út megy, elején jobbról a sáncz lenyesett oldala szegélyezi s abban a fölhányt kevert földben cserépdarabok találhatók. A midőn 1896-ban Lóczy Lajos társaságában először láttam ezt a földvárat, éppen folyt a nagy földmunka s a sáncz lebontott részeiben temérdek sok őskori edény került napfényre, melyek korongon készültek s nyilvánvalóan a kelták idejéből származtak. Egy kelta érmet (16. ábra) is (hátlapján a typikus lóval) találtak akkor, mely nálam van, míg az edények, melyek azonban darabokra törtek, a keszthelyi Balatoni Múzeumba jutottak. 16. ábra. Kelta érem Balatonföld várról. Kőröshegy, Földvártól délre, úgy látszik, a rómaiaktól lakott hely volt, mert Romer, mint azt egyik jegyzőkönyvében (I 103. 1.) feljegyezte, ott a mester pinczéjében nyolcz ivópohárforma agyagedényt és egy nagyobb korsót, továbbá négyszögű téglákat s a lelkész udvarában üres téglacsöveket látott, nyilván olyanokat, minőket csak a rómaiak használtak a fűtési berendezéshez Azóta, hogy Romer ott járt, sok évtized múlt el s nem csoda, ha én ezekből a régiségekből már nem találtam semmit és a tanító, ki a pinczét készséggel megmutatta, sem tudott semmit róluk.
