A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
1. szakasz. Ős- és ókori nyomok Veszprém körül / Rhé Gyula - Őskori leletek
(Js- és ókori nyomok Veszprém körül. 5 szál fedett területen, öt annyira lekopott, hogy a törmelékek révén csak helyüket lehetett meghatározni. Öt sírban az elégetett hullarészek a dolomitba vájt üreg fenekére voltak szórva s felettük a sir terjedelme szerint 8—15 drb edény volt össze zsúfolva (1. ábra). Három sírnál az elégetett csontok a legnagyobb urnába voltak helyezve, egyebekben az előző sírokkal mindenben megegyeztek. Ugyancsak három sírnál a temetkezési mód teljesen elütő volt. Ezeknél a földbe vájt homorú gödörbe mély tálat tettek, a melybe a csont maradványt szórták ; az egészet az alsóhoz hasonló tállal fedték be (2. ábra). Sajátságos, hogy bronzmelléklet csakis az utóbbi temetkezési mód mellett fordul elő, a mi önkéntelenül is az eltemetettek között valami különbséget sejttet. A bronz leletek kivétel nélkül dísztárgyak ; két apró, drótból hajlított formás függő, szűk kartekercs, egy láb vagy nyakék, egy hasonló munkájú bronztárgy, a melyről azt, hogy vödör fül volt e, avagy az előzőhöz hasonló dísztárgy, annál kevésbbé lehet eldönteni, mert hajlítás nyoma látszik rajta s nem sírmelléklet volt. Egy lánczos fibula a bronzkor végére vall, míg a fent jelzett három sir mindegyikében s az egyik temetkezésnél előfordult hengerszerűen összecsavart bronzlemez gyöngyöcskék, a kőkor dentalium gyöngyét utánozzák. Nehány tekercsdíszecske s egy tű fejezik be a bronzleletek sorozatát (3. sz. ábra). Wosinszky említi «Tolnavármegye története* czímű munkájában, hogy a d e n t a 1 i u m-ot utánzó ékszerek nem a nyakon, hanem a fejen, hajdíszként voltak alkalmazva. Ezt a feltevést igazolja az egyik hulla kiszórásánál jelenvolt telektulajdonos is, a ki a hulla fekvését és a részleteket illetőleg, feltűnő biztonsággal állította, hogy a bronzhüvelyeket nem a nyakon, hanem a fejtetőn és homlokon találták. A sírok eltérését korkülönbség nem okozhatta és pedig nem azért, mert a három egymástól elütő temetkezési mód egymás mellett fordul elő, s az edények azonos jellege is egy korra vall, hanem inkább valamely szertartásos szokásban lelik magyarázatukat, mit a férfi és nő közötti különbség is, de lehet, hogy más ellentét idézett elő. Bizonyára határozottabb véleményt lehetne alkotni, lia egy egészében meglevő temető feltárásából következtetnénk, semmint az egésznek e töredékéből, a hol az esetlegességnek is tág tere nyílt. 2. ábra. Edénybe temetkezés a Papvásártéren.
