A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Bevezetés
XIV A Balaton környékének arcliaeologiája. (5.1.) és sok más lelőhelyet már csak vagy a Veszprémvármegyei Múzeumi Bizottság és Múzeumegylet jelentéseiből vagy abból az összeállításból tudjuk, melyet Laczkó Dezső „Római telepnyomok és útirányok Veszprém megye déli részében“ czímen a „Balácza“ 5—28. lapjain közölt és idáig, sajnos, ezekkel a regisztráló följegyzésekkel kellett beérni. Legújabban, már a háború ideje alatt, 1917-ben történt, hogy a Kőkoporsó- dombon egy kőlapokból álló római sírra bukkantak a munkások. Két kőlapon dr. Dornyai Béla, a kit Veszprémből a múzeum a helyszínére küldött, feliratokat talált és ezeket „A balatonkövesdi római feliratos sírlelet“ czim alatt a Múzeumi és Könyvtári Értesítő XI. (1917) évfolyamának 253—556. lapjain kiadta. A két kődarab összetartozik, mert egy sírtáblának felső és alsó részei. Ha hiányzik is a középső rész, az a felirat szövegéből nem tűnik ki. A felső darabon ez áll : Fl(avi) Titi fil(ia) Flora, annorum XXVI, h(ic) s(ita) e(st) : Itt fekszik Flavius Titus leánya, Flora, a ki 26 évet élt ; s erre az alsó darabon következik, hogy a sírkövet Titus Flavius Maximus a legjobb nővérének állította: Tit(us) Fl(avius) Maximus sorori optim(a)e s(uae) f(aciendum) c(uravit). Nem Írtak, de annál örvendetesebb az, a mit azon néhányan, kik a Balaton déli partján, melynek vidéke archaeologiailag a legismeretlenebb volt, a régiségek megmentése érdekében tettek. A legtöbbet köszönhetünk Schuch KÁROLYnak, a ki Kéthelyen egész kis gyűjteményt hozott össze abból, a mit a Hunyady-uradalom- ban, a melynek pénztárnoka volt és a közeli vidéken találtak. Ezen a réven van tudomásunk a baglyasi őstelepről és gazdag neolith- meg bronzkori régiségeiről (29— 31. 11.). Nála láttam a szóládi majorban talált őskori és mészbetétes edényeket (16— 19. 11.); azt a két kelta bronzkarpereczet és római sírleleteket, melyeket Szóládon, egy más helyen kiástak, mielőtt hozzá kerültek, Kohlbach Bertalan az Archaeolo- giai Értesítő XXIII. (1903) évfolyamában ismertette. Hacsak szórványos leletek, de olyan helyekről szerezte, a melyek újabb lelőhelyek : a praehistorikus tárgyak a Kéthely melletti téglavetőből (31. 1.), a Berekből őskori edények és egy bronzkard (32. 1.), Balatonberényből őskori edények (34. 1.) és Balatonujlakról római téglák (33. 1.). Hosszabb időn át gyűjtögette Lengyeltótin Szilárdffy Lajos azokat a praehistorikus cserepeket és edenyeket, melyeket a Tatárváron levő szőlejében kiástak (26. 1.) és egy bronzleletet beküldött Budapestre a N. Múzeumba (28. 1.). Balaton- bogláron Gaál Gaszton fedezett fel egy új őskori lelőhelyet a kúriája telkén és az ott előkerült sokféle tárgyat gondosan megőrizte. Thanhoffer LAJOsnak is voltak Siófokon régiségei, melyeket a fürdőtelep földmunkálatai közben találtak (206. 1.). A fonyódi római telepre először Boncz Ödön hívta fel a figyelmet (28. 1.). Mindenekelőtt pedig Lóczy Lajos szolgáltatott több értékes archaeologiai adatot úgy a Balaton északi, mint déli partvidékéről. Olyan helyeken, a melyek’ távolabb vannak a Balatontól, kevésbbé találhatók balatonvidéki régiségek. Az első időkben Lipp azt, a mit Keszthelyen és környékén felkutatott, mint a keszthely—sörházkerti leleteket (96. 1.), melyek közül több darabot Győrffy Endre ismertetett a Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyvében, továbbá a büdöskúti (109. 1.) és lesenczeistvándi (121. 1.) bronzleleteket, a vörsi határból való bronzkardot (39. 1.), egy bronztőrt a Dobogóról (104. 1.), római urnákat (93. 1.) és más sírleleteket (95. 1.) Keszthelyről, ugyanonnan egy kelta vasfibulát és egy római agyagmintát (96. 1.), végül számos fenéki szórványos leletet (48. 1.), a szombathelyi vasvármegyei múzeumnak juttatta. Itt találjuk a Taliándörögdről származó
