A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Bevezetés
A Bal áion környékének archaeologiája. V ezzel jóformán meg is szakadt. Ide tartozik azonban még két kéziratban maradt munkája : Somogy régészeti monographiája és Zala megye monographiájának I. kötete (Kumlik: Romer Ferencz Flóris élete és működése 109. 110. 11.). Sok tanítványa között Csetneki Jelenik Elek említendő, a kinek az ősrégészetben való szakavatottsága abból a czikkből is meglátszik, melyet a Veszprém mellett feküdt őstelepről az Archaeologiai Értesítő XI. (1877) évfolyamában írt (190. 1.). Itt említendő meg Pelargus János is, mert ebben az időben írta jelentéseit a Műemlékek Bizottságához: 1871-ben azokról a hamvvedrekről, melyeket Alsódörgi- csén Gál sastai (alighanem sóstói) szőlejében leltek, 1872-ben a zánkai templomban álló három kőoszlopról (150. 1.), a ságpusztai fürdő táján talált római téglasírról (152. 1.), a felsődörgicsei templom rom körül fekvő épületalapokról és négy római kőről (152. 1.), végre Taliándörögdön látott többféle régiségekről (159. 1.) Lipp Vilmos archaeologiai működése majdnem egészen Keszthelynek és vidékének volt szentelve. Mint a keszthelyi gymnasium igazgatója abban a kedvező helyzetben volt, hogy közel egymáshoz négy nagy népvándorláskori temetőt feltárhatott : Keszthelyen a sörházkertit, Keszthely környékén a fenékit, dobogóit és az alsópáhokit. Először a sörházkerti sírokról írt a Vasmegyei Régészeti Egylet 1878., 1879. évi jelentéseiben, majd az Archaeologiai Értesítő XIV. (1881) évfolyamában (96. 1.). 1884-ben az Akadémiai Értekezések között megjelent füzetében ismertette a keszthely-dobogói sírmezőt, de ez inkább rövid tájékoztató ahhoz a nagyobb publikáczióhoz képest, melyet „A keszthelyi sírmezők“ czím alatt még ugyanabban az évben kiadott (98. 1.). Mint az Archaeologiai Értesítő V. (1885) és VI. (1886) évfolyamaiban olvasható számos közleménye bizonyítja, figyelemmel kísérte a vidék más régészeti jelenségeit is. Az V. kötetben fölemlíti a keszthelyi kőkamrasírt (88. 1.), a kosaras föggőket Lesenczetomajon (121. ].), melyről mint ismert lelőhelyről emlékezik meg (120. 1.) és a zánkai hypocaustumot (150. 1.); a VI. kötetben pedig szól azokról a kövekből kirakott sírokról, melyek a keszthelyi sömögyei dűlőben kerültek napfényre (88. 1.), az apátdombi első putrilakások nyomairól (89. 1.), a római sírokról, melyeket az ú. n. Csórégödörben találtak (43. 1.) és az ugyancsak Keszthelyről származó kelta vasfibuláról (96. 10. De a régebbi leletekről már előbb említett művének bevezetésében megemlékezik és még inkább 1886-ban megjelent „Die Gräberfelder von Keszthely“ czímű munkájában, a hol előbb az őskor és utána a római kor maradványait sorolja fel. így leírja Csák ÁRPÁDnak az egyik tátikai halomban végzett ásatását (114. 1.), hirt ad az egregyi (110. 1.) és a Csókakő melletti sziklasírokról (110. 1.), röviden ismerteti a büdöskútpusztai (109. 1.) és lesenczc- istvándi (121. 1.) bronzleleteket, megemlíti a vörsi csonka bronzkardot (39. 1.) és a Dobogón egy sírban talált bronztőrt (104. 1.). Vitatja, hogy Keszthelyen a grófi kastélylyal szemben az azóta lehordott Szt. Mihályhegy helyén, a hol római falakat látott és egy agyagmintát találtak, római castellumnak kellett lenni (96. 1.). Ezenkívül tudomása van azokról az urnaleletekről, melyek a gazdasági tanintézet kertjében (93. 1.) és a cserszegi út mellett (95. 1.) napfényre kerültek. Végül elmondja, hogy Gyenesdiáson egy sarkophagra (107. 1.), Fenékpusztán pedig az alsó parton római sírokra akadtak. Itt találunk egy összefoglaló ismertetést az alsópáhoki sírmezőről (101. 1.), melyről azonkívül még csak az Archaeol. Értesítő XV. (1887) évfolyamában szól röviden. Ellenben a fenéki sírmezőről egy külön terjedelmes dolgozatban számol be, a mely az Archaeologiai Közlemények XIV. (1886) kötetében látott nap
