A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Bevezetés
A Balaton környékének archaeologiájához az ismert legrégibb adatot szolgáltatja Bél Mátvás leírása a fenéki várról (50. I.).1 Ugyancsak a XVIII. század közepe tájáról származik Pococke művében a romkúti romokról szóló följegyzés (184. 1 ) és szintén még a XVIII. századból, de a végéről való az, a mit Korabinszky a Geogr.- histor. u. Produktenlexikon von Ungarn 1786-ban megjelent munkájában a „Plattensee'' czímszó alatt a fenéki várról (50. 1.) és az Örvényesnél a tóban talált régi falmaradványról közöl (163. 1.). Már a XIX. század elején készült csicsvai Vasas ANDRÁsnak az első, kéziratban fennmaradt leírása Ságvár „négyszögű bástyafaláról" (8. 1.). Még a Nemzeti Múzeum kézirattárában találunk RuMYtól két följegyzést ezen régebbi időkből, egyet a balatonföldvári táborról (13. 1.), a másikat a kisbalatoni Pogányszigeten levő állítólagos épületmaradványokról (39. 1.). Sokkal korábban, mint azok a helyek, hol a régiek római falmaradványokat gondoltak, vonták magukra a figyelmet a római feliratok és nálunk is már Mátyás király idejében kezdték lemásolni, de a mennyire tudjuk, balatonvidékieket először csak a XVII. század végén jegyeztek le. Talán az első volt Koppén, ki egy kékkúti oltárfeliratot leírt schedái között (136. 1.) és azt csak innen ismerjük. Ellenben Veszprémi munkájában (Succinta medicorum Hungáriáé et Transylvaniae biographia. 1777—1787, 4 kötetben) nyolczat olvasunk, melyek közül már csak a két lesenczeto- maji oltárkőnek (119. 1.) és egy kékkúti sírtáblának (140. 1.) a feliratai vannak meg, míg a salföldi (131. 1.), egy kékkúti (136. 1.), a köveskállai (145. 1.), két nagyvázsonyi (161. 1.) és a vörösberényi (182. 1.) feliratok' ismeretét egyedül VESZPRÉMinek köszönhetjük. Az egyik Jesenczetomaji oltárfeliratot később ismét viszontlátjuk Katancsich Istri adcolarum Geographia czímű munkájában (129. 1.), a másikkal együtt pedig 1832-ben újra publikálta a Tudományos Gyűjtemény (119. 1.). Az első három ismeretlen feliratot Fenékről is még 1848-ban Paur Iván adta ki az Akadémiai Értesítő 1848. évfolyamában (51. 1.). Körülbelül ennyi az egész, a mit a múlt század közepéig a Balaton vidékének régiségeiről följegyeztek. Ezek nagyobbrészt alkalmi tudósítások voltak, a minőkkel természetesen később is találkozunk. így Fényes Elek Magyarország ismertetésének 1866-ban megjelent I. kötetében följegyzésre érdemesnek találta az ecséri feliratot (142. 1), a révfülöpi római telephelyet (144. 1), a balatonhenyei különös sírleleteket (147. 1.) és a ság- pusztai épületomladékokat (149. 1.). De már valamivel előbb megkezdődött a kutatás, a rendszeres anyaggyűjtés A zárójelbe foglalt számok a jelen munka leíró részének lapszámai.
