A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
198 A Balaton környékének archaeologiája. nehány cserép- és üvegtöredéken kívül egy faládika korhadt részei és az ezt borító domborműves bronzlemezek a Veszprémvármegyei Múzeumba kerültek. Nemsokára rá Rhé le is írta ezeket a lemezeket és a képöket is közölte a Múzeumi és Könyvtári Értesítő idézett helyén. A mint Szentistvántól nyugati irányban megyünk, az országút jobb oldalán, a Mungómajorba vezető út kiágazásánál, az országúira kiszögelő hepehupás dombszögön, mikor ott Véghelyi ÖEZSŐ-vel jártam, tégladarabokat és apró edénycserepeket láttunk. Azt is hallottam akkor, hogy ott régebbi időben Waldstein gróf Lakatos nevű kasznárja egy római épületet (állítólag hypocau- stumot) ásott ki s hogy Lakatos János, az akkori bérlő szintén sok római régiséget talált. Újabban Laczkó (Balácza 11. 1.) följegyezte, hogy a litéri határhoz tartozó Mungómajor környékén római cserepeket és téglatöredékeket lehet találni. Ezzel a teleppel nyilván összefüggöttek azok a római épületmaradványok, melyek az országúitól délre, Litér fölött, a falu földjén találhatók. Az az enyhe emelkedésű dombhát, mely a Mogyoróshegy alatt délnyugoti irányban Litérnek vonul, különösen a patakon innen s a dombnak délkeleti oldalán tele van cserepekkel, sőt az egyes kiálló dombszegek még felismerhetővé teszik maguknak az épületeknek a helyét. Egy helyütt annyi «kályhacserepet», ú. n. tubusokat, minőket a hypocaustumok fölött a helyiség intenzívebb fűtéséhez használtak a rómaiak, találtak, hogy kocsival hordták el. Litéren aztán, Körmendy János háza előtt éppen olyan oszlopot láttam, félig a földbe beeresztve s ülőpadnak felhasználva, a minő a csopaki, paloznaki s általában azok a kis karcsú, vörösberényi homokkőből faragott oszlopocskák, melyek annyira typikus jelenségek a Balaton környékén. A papvásári s vele összetüggő márnái hegyhát leginkább őskori leleteiről ismeretes. Romer az Archaeologiai Közlemények VI (1866) 172. lapján, a távolabb fekvő papkeszi határt is belefoglalva, azt írja ugyan, hogy ezek római lei- helyek, hol sokféle edénytöredékeket találtak, de ezt csak Ányos MóRicz-tól hallotta, a kinek magának is — mint Römer írja — becses gyűjteménye van Kardosréten ; azok az edények legalább, melyek ezen helyekről máig fennmaradtak a Véghelyi-ek birtokában, nem mind rómaiak, hanem őskoriak. Ezek közül a papvásári volt szőllőhegyről származik egy őskori urna (230. ábra), melynek nyaka letörött s így csak 28 cm. magas, a nyaka alatt s öblös hasa körül a két kiálló, vízszintesen átfúrt füle között a körben futó sávok krétabetéttel voltak ellátva. Ezen kívül 230. ábra. Őskori urna a papvásári hegyről.
