A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
A Balaton környékének archaeologiája. 183 csak egy körülbelül 12 m. átmérőjű domborulat jelöli, mely l1/2 m magasan kiemelkedik. Teteje tele van római téglatörmelékkel, alatta meg üreges helyiségek lehetnek még, mint a dobogása sejteti. A falu felé ÍOO lépésre fekszik egy kőrakás, sok római tégladarabbal, de ezek is az előbbi helyről valók. Mint később Köves Ede felsőörsi földbirtokostól hallottam, ő innen hozta a kapu lefedésére szolgáló 12 darab ép téglát haza. Nyilvánvalóan Laczkó is ezt a helyet gondolja, mikor azt közli (Balácza 9. 1.), hogy Anyihdzdn, a prépostság földjén is gyakori a római eredetű peremes tégla. A Szentkirály szabadj a határában fekvő két római telepet először még boldogult Véghelyi Dezső alispánnal együtt nézhettem meg. Előbb kimentünk a falutól délnyugotra félórai járásra fekvő szobahelyi dűlőre, ahhoz az alacsony, bozóttal benőtt dombhoz, mely Cseh Zsigmond földjén emelkedik és a szűkebb értelemben vett Szobahely néven ismeretes. Legfölebb egy római épület állhatott a helyén s ennek omladékából keletkezett a domb. Falat nem láttunk, csak törmeléket, mely kövekből s temérdek sok római téglából állott. Már a közvetlen szomszédságban leásva televényföldnél mást nem találtunk. Odább azonban, azon a körülbelül 1 km. hosszú dombháton, mely a Medgyes-pusztától keletre húzódik, lépten-nyomon hevert római tégla és kő. Helyenként rakásba gyűjtve feküdt. Tuba Gábor földjén a próbáásatás egy 6 m. hosszú s 45 cm. vastag falat hozott napfényre, mely mészkövekből opus incertum módjára készült. Két oldalán közvetlenül a földszint alatt temérdek imbrex- és tegulatöredék következett, de bélyeg egyiken sem volt. Bár L20 m. mélyen lement- tünk, nem találtunk semmiféle padozatot. A többi lelet igénytelen cserepekből állott. Ezt a római leihelyet már Romer ismerte és bejárta. Mint az 1860-ban megjelent «A Bakony» czímű műve 190. lapján elmondja, a Szobahelynek nevezett dűlőn négy vörös kőoszlopot találtak, melyeket mindjárt meg is vett a győri múzeumnak. Találtak továbbá vastag téglákat, melyeken állítólag (mert ő nem látta) írás volt és egy nagyobbszerű hamvvedret, mely darabokra tört. Még megemlíti, hogy egy 3 LT nagyságú boltozatról is hallott, melyet nem tudtak szétzúzni. Laczkó (Balácza 16. 1.) megjegyzi, hogy alkalmasint ezt bontották fel a 80-as években a telek tulajdonosai, a kik (bemondás szerint) asztallap nagyságú vörös homokkőtáblákat ástak ki s alattuk több hamuval telt urnát, csontokat, pénzt és egy ezüst korsót is találtak. Hogy ezek a tárgyak hová lettek, azt LACZKÓ-nak nem sikerült megtudni, de nyilvánvaló, hogy ha ezek csakugyan ott voltak, hol a boltozatot vélték, úgy azon a helyen nem lehetett más, mint egy kőlapokkal lefödött római sir, melynek falazott oldalai voltak. Még meglepőbbek voltak azok a római épületnyomok, melyeket Szentkirályszabadja másik, északkeleti határában, valamival távolabb, Romkitt fölött? azon délfelé lejtő dombhát végén, két völgy közé ékelve láttunk, hol a Litérre vezető utat a Fűszfő felől Veszprémbe vezető régi út metszette. Nemcsak sok kő- és tégladarab, edénytöredék feküdt szétszórva, hanem a legelőnek használt földből még többé-kevésbbé világosan előtűntek a falvonalak. Annyit látni lehetett, hogy több egymással összefüggő helyiség állott itten, melyek elrendezésében helyenként bizonyos symmetria mutatkozik, a mint azt azon az alaprajzon (218. ábra) is látni,
