A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei III. kötet - A Balaton környékének társadalmi földrajza. 1. rész: A Balaton-mellék történelme (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1913)
2. szakasz. A Balaton környékének archeológiája. Lelőhelyek és leletek / Kuzsinszky Bálint - Lelőhelyek és leletek
180 Balaton környékónok archaeologiája. Alsóörsön magam nem láttam sehol oly nyomokat, melyek régi időkből maradtak ránk. De van Romer jegyzőkönyveiben két följegyzés: az egyik (VI 4. 1.) egy római házról szól, melynek a falu közepén kellett állania, a másik (VI 108. 1.) szerint Morócza János szőlejében találtak római téglákat. Morócza nyugalmazott járásbíró szőleje, mint újabban megtudtam, a falu fölött, a hegytetőn fekszik. Az új balatoni vasút építése, mint részben magam is láttam, nem sokat használt a régészetnek. Balatonfüredtől Almádiig csak két jelentékeny leletre vezetett, mindkettőre Alsóörs és Balatonalmádi között bukkantak a vasútépítő munkások Az egyik helyen, nem egész egy kilométernyire az alsóörsi villasor felső végétől, az ú. n. Kermencs réten, mely végighúzódik a magas part alatt, a meddig a Balaton ártere terjed, nem sokkal magasabb niveauban, mint a viz tükre, egy rakásban, egymásra hányva sok, de többnyire darabokra tört római téglát találtam. Az építmény, melyből ezek a téglák valók, részben még az anyagárok partja alá nyúl, a mi azonban az anyagárokba esett, azt egészen szétrombolták és csak öntött padozata maradt meg, négyszögű alakban, a melynek a viz felé néző oldala 3 m. hosszú, a másik két oldala a partig 2 m., de mindenesetre ezeknek kellett a hosszoldalaknak lenni. Hosszúságukat pontosan természetesen csak egy ásatás állapíthatná meg. A partban egy alacsony téglaoszlop látszott még, a mely azt a gondolatot kelthette, mintha hypocaustummal volna dolgunk, a mely vagy fürdőhöz, vagy egy lakóházhoz tartozott. Laczkó (Balácza 7. 1.) így is fogja fel. 1908-ban — úgy mond — a börgönd-tapolczai vasút balatoni szakasza az alsóörsi fürdőteleptől EK. felé alig 1 km. távolban egy kisebb római épület alapfalait bontotta meg, melyek közt egynéhány, téglából emelt hypocaustum-oszlop állott. Ámde egyáltalán nem volt ott kő, tehát kőfalak sem lehettek, pedig római fürdőről, sőt nálunk lakóházról is csak úgy lehet szó, ha terméskőből épült falak vannak. Aztán úgy láttam, hogy egy kis, egyetlen osztályból álló építmény az egész, holott a fürdő is, a ház is rendesen több helyiséget foglalt magában. Nyilvánvalóan más nem állhatott tehát itt, mint egy agyagégető kemencze, mert csakis ezeket épitették egészen téglából, még pedig nyers téglából s kötőanyagnak is vályogot használtak, arra számítva, hogy a kemenczében történt tüzelés következtében a téglafalak úgyis megkeményednek. És valóban itt sincsenek rendesen kiégetett téglák, hanem világossárga színűek s nincs egy darab sem, mely épen maradt volna. A vastagságuk 5 cm. és körülbelül 1 cm. vastag az az agyagréteg, mely kötőanyagul szolgált. Azért lényegében ezen kemenczék tüzelőhelye sem volt más, mint egy hypocaustum, mely több lángvezetőcsatornából állott, melyek tetején az átlyukasztott padozat feküdt, a melyre a kiégetendő edényeket (vagy téglákat) fölrakták. De itt ez a padozat, úgy látszik, magasabban feküdt a mai talajniveaunál és eltűnt annyira, hogy olyan átlyukasztott tégladarabokat sem tudtam találni, a melyekből a padozat össze volt állítva. Hogy miért építették ezt a kemenczét oly mélyen, a Balaton árterébe, egészen közel a vízhez, ez nyilvánvalóan azért történt, mert sok vízre volt szükség s hol lehetett erre annyira szükség, mint egy agyag
